King of Envy – Az irigység

Így aztán értetlenül álltam ama tény előtt, hogy a személyzet ragaszkodik Árnyék születésnapjának méltó megünnepléséhez. Baszki, nem is tudjuk, mikor van a születésnapja! Azt a tetves dögöt az utcáról szedtem fel, csak mert jött a vihar.
Jeremiah azt mondta, kitaláltak neki egy dátumot. És valahogy senki nem fogta fel, hogy ez miért összeegyeztethetetlen a „születésnap” fogalmával. Úgyhogy most itt állunk, és egy retkes macskának énekeljük a Boldog szülinapot!-dalt.
– Ez milyen cuki már! – lelkendezett Maya, amikor befejeztük az éneklést, és mindenki tapsolt. Még le is fényképezte az öntudatosan pózoló macskát, ahogy mindenki megsimogatta és jutalomfalatokkal halmozta el. – Kinek az ötlete volt ez a torta?
– Vuké – mondta Ayana, mielőtt rákenhettem volna. Nyáron beköltözött hozzám, azóta „Árnyék-ügyekben” gyakran szövetkezett a hátam mögött a személyzettel. – Ne hagyd, hogy a mogorvasága megtévesszen! Totál odavan ezért a buliért! A múlt héten annyiszor hívta fel a cukrászt, hogy a fickó már a haját tépte, és azt mondta, ha Vuk nem hagyja abba a kérdezősködést, hogy a torta tutira macskabarát-e, ő lehúzza a rolót.
*Nem is vagyok mogorva* – néztem rá szúrós szemmel.
Ayana megpaskolta a kezem.
– Hát persze, hogy nem, drágám!
*Miért? Szerinted hagynom kellett volna, hogy valami olyat tegyen bele, ami árt a macskámnak? Aztán még én vihettem volna orvoshoz is!*

Egy egéralakú tortát rendeltem édesburgonyával. Általában nem hagytuk Árnyéknak, hogy édesburgonyát egyen, mert nem tett jót neki, de ez most különleges alkalom. Legalábbis mindenki ezzel nyaggatott.
És ezzel a cukrásszal eddig még soha nem volt dolgom, úgyhogy én kérek elnézést, hogy szerettem volna, ha nem szúrja el nekem az egészet valami adalékanyaggal! Amúgy meg Ayana volt az, aki végül rábeszélt erre a bulira, ezért volt most itt ez a rengeteg barát meg üzleti partner.
Úgyhogy inkább örülne, hogy nem zártam rövidre ezt az egészet egy tálka száraztáppal.

– Most, ha megbocsátotok, rá kell néznem a férjemre, nehogy valami hülyeséget csináljon. Tudjátok, ha Christian unatkozik, az általában nem szokott jól elsülni.
– Aha, azt hiszem, értem – mosolygott Ayana, és sokatmondón rám pillantott.
Én meg csak bámultam vissza ártatlan képpel. Ebben a hónapban olyan voltam, mint egy ma született bárány. Leszámítva azt az esetet, amikor „véletlenül” belöktem egy fickót egy ilyen divatestélyen a medencébe, mert igenis túl hosszan bámulta Ayana fenekét. A pali ott mindenki előtt a szemével vetkőztette le. Láttam, amit láttam.
Arról már nem én tehetek, hogy nem tudott úszni. De végül is túlélte. Valami irgalmas szamaritánus kihalászta. Úgy nézett ki, mint egy ázott patkány.