Kérésztánc

🔟

Könyvklub: Kérésztánc

Igen, a 9. könyvet MÉG nem olvastam végig, így egy kis anomália történik a számozásokban. Nos, a két hónapja tartó olvasási válságomon nem segített ez a "kötelező olvasmány".

Amikor megtudtam, hogy miről szól ez a könyv - egzisztenciális válság, kiégés a munkától - azt gondoltam, ez egy igazán érdekes olvasmány lesz, amiből tanulhat is az ember valamit. A mostani fiatal felnőttek talán nagy része sajnos idejekorán megtapasztalja ezt az érzést, és hittem benne, hogy ez a könyv majd segít valamelyest ezen.

LOL, hát nem.

Számomra ez egy se eleje, se vége könyv volt, nem kifejezetten érzem benne a karakterek szerepét, a történések jelentőségét. Random helyszínek, random emberekkel. A végéig nem tudtam felfogni, hogy ki kinek a kicsodája - bár ezzel a Libertines könyveknél sokszor így vagyok.

Bíztam benne, hogy a végén lesz valami csattanó, valami tanulság, valami értelem, de sajnos nem.

Pozitívum viszont, hogy "csak" 200 oldal volt, így nem pocsékoltam sok-sok időt az életemből erre a darabra.

A Kérésztánc nálam 5 csillagos lett. Jól megírt, nagyon aktuális regény, ami olvasás közben és utána is sok gondolatot indított el bennem.

A történet középpontjában Hevessy Endre áll, a kiégett televíziós műsorvezető, aki egy ponton úgy érzi, hogy már minden megtörtént vele. Innen indul el a regény, és közben olyan kérdéseket feszeget, mint a magány, az emberi kapcsolatok szétesése, az egyén felelőssége, a szabadság és az, hogy van-e még visszaút egy olyan élethelyzetből, ahol az ember már szinte önmaga elől sem tud elmenekülni.

Ami nekem különösen tetszett benne, hogy nem akar mindent szépen elrendezni. A vége szándékosan nyitva marad, és bár bennem volt egy kis hiányérzet, mert kíváncsi lettem volna a konkrét végkifejletre, közben pont ez működik benne. Nem mondja ki helyettünk, mit kell gondolni. Inkább meghagyja annak a lehetőségét, hogy a történet akár jó irányba is fordulhat.

Sötét, kíméletlen, de nem reménytelen könyv. És talán pont ettől marad meg ennyire.