Kegyetlen tavasz

Vannak könyvek, amelyek már az első oldalaktól beszippantanak, és ahogy haladunk előre a történetben, egyre több kérdés merül fel bennünk. A Kegyetlen tavasz számomra ilyen olvasmány volt: már a kezdetektől éreztem azt a nyugtalanító feszültséget, ami miatt újra és újra csak azt mondtam magamnak, hogy még egy fejezetet elolvasok.
A múlt titkai, a régi események árnyai és a szereplők közötti rejtélyes kapcsolatok fokozatosan bontakoznak ki, miközben az ember folyamatosan próbálja összerakni a kirakós darabkáit. Többször is azon kaptam magam, hogy olvasás közben megálltam egy pillanatra, és újra végiggondoltam a korábbi részleteket: vajon jól értelmeztem-e a jeleket, és tényleg annak hihetek-e, akinek elsőre gondolnám? Ahogy haladtam a történettel, egyre kíváncsibb lettem arra, mi is történt valójában, és vajon kiben lehet megbízni.
Különösen szeretem azokat a krimiket, amelyek gondolkodásra késztetnek, találgatásra hívnak, és nem engedik, hogy egyszerűen csak hátradőlve olvassunk. Ez a történet is megdolgoztatja az olvasó fantáziáját, és végig fenntartja a kíváncsiságot. A sötét hangulat több helyen is kellemesen borzongató érzést keltett bennem, és voltak pillanatok, amikor szinte én is a szereplőkkel együtt próbáltam megfejteni a rejtélyt.
Anders de la Motte ismét bebizonyította, hogy a múlt és a jelen összefonódásából igazán izgalmas, sötét hangulatú történet születhet.
Összességében egy izgalmas, rejtélyekkel teli krimi, amelyet örömmel olvastam. A befejezés után még sokáig tovább gondolkodtam a történteken és a szereplők döntésein. Ha szereted a titkokat, a múltban gyökerező rejtélyeket és a folyamatos találgatást, érdemes esélyt adnod neki!

Nagyon jó, az elejetől leköt, hozza, amit az írótól vártam.