Nem félek a sötétségtől. Attól félek, hogy felismerem magam benne. Raven arra tette fel az életét, hogy mások elméjében kutassa a töréseket. Pszichiáterként tudja, hol húzódnak a határok, és pontosan érzi, mikor lépi át őket. Amikor találkozik Callum Thorne ügyvéddel azonnal a pokolra kívánja. A férfi arrogáns, nyers és Raven számára maga a veszély. Az, akitől menekülnie kellene... és akire mégis vágyik. Callum a város árnyékában él. Nem hisz a megváltásban, csak az ítéletben. Elrejti az igazi arcát, vérrel írja a saját igazságát, és pontosan tudja: amit tesz, arra nincs bocsánat. Esze ágában sincs szeretni, mert aki szeret, az veszít, és ő már mindent elvesztett, amit valaha fontosnak hitt. De Raven nem fél tőle. Még akkor sem, amikor megismeri az igazságot. Akkor sem, amikor ráébred: a férfi, akibe beleszeretett, az a szörnyeteg, aki álmában üldözi. Egy történet hatalomról és megszállottságról. Egy férfiról, aki a sötétben él. És egy nőről, aki elég bátor ahhoz, hogy belépjen oda érte.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Kárhozott fogadtatása összességében rendkívül pozitív: sok olvasó szerint intenzív, érzelmileg megterhelő és nehezen letehető élményt nyújt. Különösen Anne Raven nyelvhasználatát, atmoszférateremtését és a sötét, nyers hangulatot emelték ki, valamint azt, ahogy a feszültség és a szereplők érzelmei végig jelen vannak.
A romantikus dinamika, a karakterek összetettsége és a krimiszál sokak számára erős kombinációt alkotott, bár néhány olvasó a történetet csak közepesen sötétnek érezte. Visszatérőbb kritikaként jelent meg a lassú kezdés, a kiszámítható titkok, valamint az, hogy a női főszereplő és egyes megoldások nem mindenkinél működtek. A könyv leginkább azoknak ajánlható, akik intenzív, morálisan szürke dark romance-ra vágynak, és értékelik az erős érzelmi hatást, a fojtogató feszültséget, valamint a pikánsabb jeleneteket.
Egész olvasás alatt nekem a hunting adeline volt a fejemben hogy arra hasonlít a story, ami nem bántás mert én szerettem azt a duológiát és sokan mások is. De talán ezért nem adott nekem olyan nagy újdonságot.
“…a legtöbb bűn azért marad büntetés, mert mi magunk nem tudunk vele együtt élni.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az erkölcs nem tény Raven. Csak szokás. Egy kollektív illúzió, amitől biztonságban hisszük magunkat. Az állatok nem kérdőjelezik meg, miért kívánják meg egymást. A természet nem gondolkodik erkölcsről, amikor az ösztön működik. Csak mi tesszük, mi, akik félünk tőle, mert ha engedünk neki, leomlanak a falak, amiket magunk köré építettünk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Őszintén vegyes érzéseim vannak.....jól indult, aztán eluntam magam, aztán megint érdekes lett, és újra leraktam.....🤔 nem volt rossz könyv, de nem is volt wáooo érzésem....inkább olyan "oké,elolvastam" 🤷♀️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat