A Jevgenyij Anyegin Puskin legfontosabb alkotása. Az általa is "legszebb munkának" tartott elbeszélő költemény kompozíciója alapján regénynek is tekinthető. A költő - Dosztojevszkijt idézve - "olyan tapinthatóan valószerűen, olyan hatalmas erővel és teljességgel jeleníti meg benne az igazi orosz életet, ahogy Puskin előtt senki". Az Anyeginben felvonul az 1820-as évek nemesi társadalmának minden jellegzetes típusa. Sorsuk felmutatásával, érzéseik ábrázolásával a szerző az emberi élet alapkérdéseire is keresi a választ. Ezek a kérdések gyűrűznek tovább és tűnnek fel a 19. századi klasszikus orosz irodalomban.
Ki élt, s gondolkozott, az embert
Lelkében mélyen megveti;
Ki érzett, azt múltja felvert
Kísértete kerülgeti,
Nem rabja többé bűvöletnek:
Bűnbánatnak s emlékezetnek
Kígyója marja szüntelen.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat