Ki élt, s gondolkozott, az embert
Lelkében mélyen megveti;
Ki érzett, azt múltja felvert
Kísértete kerülgeti,
Nem rabja többé bűvöletnek:
Bűnbánatnak s emlékezetnek
Kígyója marja szüntelen.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat