Impulzus

„Miért a tiltott gyümölcs tűnik a legédesebbnek?
De ami fontosabb…megéri magunkat megmérgezni a tiltott gyümölcs édes, mámorító íze miatt?”

Kifejezetten szerethető ez a könyv, viszont nálam 4 csillagot kapott, azt is ki fejtem máris, hogy miért🖤

Jocelyn Flores… egy kifejezetten okos lány, akivel az élet igen kegyetlen volt. Vagy legalábbis az édesanyja biztosan. Édesapját hamar elvesztette, így kénytelen volt páncélokkal felvértezni magát. De hamar kiderül, hogy a szexy de elérhetetlen külső mögött, egy “elhanyagolt” kislány rejtőzik, aki csak szeretetet akar és azt, hogy legyen valaki, akit közel engedhet.
Brutálisan imádtam a csajt, hatalmas szája van, nem fél semmitől és senkitől, eszméletlen viccesen szól vissza mindenkinek, úgyhogy nekem az egyik kedvenc karakterem lett az idei évi könyvekből😅

Isaac Wayne élete sem egyszerű. Dráma és rengeteg titok amit elfed, csak hogy tanítani tudjon az egyetemen, hiszen imádja annak ellenére, hogy elég fiatalos mentalitással oktat. Én nagyon szerettem az ő karakterét is, tetszett ahogyan viszonyul az emberekhez, hogy tipikusan az a pasi, aki megvédi azt akit szeret, még ha erre korlátozottak is a lehetőségei, hiszen ugye nem törvényes a szerelmük.

De amikor ez a két személy élete keresztezi egymást, akkor fény derül mindenre. Rengeteg trauma van ebben a könyvben, pedig mint lathatjátok, nem egy vastag könyv. Alkoholizmus, mentális betegségek és pár egyéb olyan dolog, ami miatt igazán izgalmas lesz ez a könyv.
Ami miatt viszont nekem csak 4 csillagos lett, az az, hogy időnként úgy éreztem nem haladunk sehová “nem történik semmi csak sodródunk”. Időben igazábol nem sokat foglal magába a könyv, nem telnek el számottevő hónapok/évek, lehet emiatt is éreztem ezt. De ez csak az én személyes tapasztalatom, ettől függetlenül a történetet imádtam, a szereplőket szintén. Nagyon nagyon nagyon sokat nevettem, úgyhogy ha gondolkodsz rajta, ne tedd. Olvasd el, nem hosszú, cserébe vicces és komoly egyszerre🖤 Mindenképpen megéri elolvasni.

0,5/5 – DNF 100 oldalnál

Elsősorban a borító miatt figyeltem fel rá, vonzott az is, hogy magyar a szerző -ráadásul akciósan nagyjából egy tábla csokoládé árába került. Kíváncsi voltam rá, ezért adtam neki egy esélyt, de a századik oldalnál letettem. LE KELLETT , MERT...
Nem az a baj, hogy a történet alapötlete közhelyes. A romantikus és dark romance könyvek gyakran használnak hasonló kiinduló helyzeteket, karaktertípusokat, jeleneteket, és ezzel önmagában semmi probléma nincs. Egy sokszor felhasznált alapötletből is lehet élvezetes, szórakoztató vagy emlékezetes történetet írni. Ebben az esetben viszont számomra még ezt a jól ismert alaphelyzetet sem sikerült működő regénnyé formálni.
Az olvasás végig olyan érzés volt, mintha valaki kalapáccsal, néha inkább légkalapáccsal, próbálna LEGO-ból építeni. Az elemek nem illeszkednek egymáshoz, a szöveg pedig recseg-ropog, döcög.
A próza nehézkes, sokszor magyartalan és pontatlan.( Nèhány pèlda: " vedel, mint a kacsa" , rosszul számol szökőéveket-szerinte 30 èvesen 3, " szülèm", egy bekezdésen belül többször ugyanaz az a szó- ezek olyan alaphibák, amike egy irodalom órai fogalmazásbsn is pontlevonàsként kezelnènek. )Folyamatosan találkoztam helytelen szókapcsolatokkal, furcsa vagy nem megfelelő szóhasználattal, képzavarokkal, ismétlésekkel, döcögő mondatokkal és természetellenes megfogalmazásokkal. Különösen fájó ez egy magyar szerző magyar nyelven írt könyvénél. Egy idő után már ( kb. 7.oldal) nem a történetet olvastam, hanem fejben folyamatosan javítottam a mondatokat.
A karakterek sem működtek számomra. Nincs igazán saját hangjuk, nem karakterhűen beszélnek, és sokszor teljesen mindegy, hogy egy egyetemista, egy professzor, egy orvos vagy egy pszichológus szólal meg. A szakmai jelenetek életszerűtlenek, a párbeszédek hiteltelenek, a szereplők pedig inkább tulajdonságokból és címkékből állnak, mint valódi személyiségből. A főszereplők nem kelnek életre, a mellékszereplők pedig gyakran minden előkészítés nélkül bukkannak fel, mintha már ismernünk kellene őket.
A szakmai közegek megjelenítése különösen gyenge. Az orvosok, pszichológusok és egyetemi oktatók beszédmódja és viselkedése sokszor nem hiteles, és az egyetemi élet ábrázolása sem életszerű. Többször az volt az érzésem, mintha a szerző nem tapasztalatból vagy megfelelő utánajárással építette volna fel ezeket a helyzeteket, hanem csak elképzelte volna, hogyan beszélhetnek és viselkedhetnek ezeknek a szakmáknak a képviselői.
Jocelyn pajkos, kihívó és szexinek szánt beszólásai bunkók, Isaac nem úgy beszél, mint egy karizmatikus, érett diplomás egyetemi.oktató.
Számomra ez a szöveg még nyers kéziratként is több komoly átdolgozási kört igényelt volna.
Nem az írónőt szeretném személyében bántani, hanem a megjelent könyvet értékelem. Ugyanakkor ebben az esetben szerintem nemcsak szerzői, hanem komoly szerkesztési és lektori probléma is van. (Rendelkezem szerkesztési és könyvkiadási ismeretekkel, tanultam ezt a területet, ezért tudom, hogy egy ilyen állapotban lévő kéziratnak megfelelő szöveggondozás nélkül nem lett volna szabad nyomdába kerülnie.)
A könyvön számomra egyszerűen nem érződik az a szerkesztői és lektori munka, amelynek ki kellett volna szűrnie a visszatérő nyelvi, stilisztikai, szerkezeti és karakterépítési hibákat. Ha valaki leült volna ezzel a kézirattal, és oldalról oldalra végigveszi az írónővel a domináns problémákat — a magyartalan szókapcsolatokat, az ismétléseket, a rossz mondatszerkezeteket, a hiteltelen párbeszédeket, a karakteridegen megszólalásokat, a logikai és időrendi hibákat —, abból nemcsak egy jobb könyv születhetett volna, hanem maga a fiatal szerző is rengeteget tanulhatott volna arról, hogyan kell egy regényt felépíteni.
És talán ez benne a legszomorúbb: egy jó szerkesztő nemcsak kijavít egy szöveget, hanem fejleszti is az írót. Itt viszont az az érzésem, mintha ez a tanulási és átdolgozási folyamat egyszerűen kimaradt volna.
Nekem ez sajnos az egyik legrosszabb olvasási élményem lett. Nem tudtam úgy elolvasni egy oldalt, hogy ne akadjak fenn valamilyen nyelvi, szerkezeti vagy logikai problémán. A századik oldalnál már nem kíváncsiságot éreztem, hanem kínszenvedést, ezért félretettem.
A fél csillagot leginkább a borítóért adom. Az írónő neve nálam innentől sajnos red flag lett, és a kiadói megjelölést látva is jóval óvatosabb leszek a jövőben.
A könyv nagyjából egy tábla Milka árába került.
A csokoládé határozottan édesebb élmény lett volna.
A példányt beteszem egy nyílt közösségi könyvszekrénybe. Hátha valaki más megtalálja benne azt, amit én száz oldalon keresztül sem tudtam.

Számomra elég klisés volt, a történet nagyon későn indult be és egyáltalán nem kötött le. Kiszámítható volt a történés, nekem ez a könyv nem annyira tetszett. :3