Ida regénye

Gárdonyi Géza a ,,boldog békeidők" irodalmának kiemelkedő alakja, aki nem tartozott egy irányzathoz sem, műveivel mégis maradandó hatást gyakorolt irodalmunkra. Mintha egyik kezével még a 19. századi romantikus történetmesélést markolná, a másikat azonban már a Nyugat szecessziós, naturalista-szimbolista stílusába mártaná. Minden műfajban otthonosan mozgott, és rengeteget írt: cikkeket, karcolatokat, esszéket, verseket, novellákat, humoreszkeket, meséket, drámákat és egyéb színpadi műveket. Minden bizonnyal ő a magyar szépirodalom egyik legnépszerűbb alkotója, akinek történelmi regényein generációk nőttek fel, elég csak Az egri csillagokra, A láthatatlan emberre vagy az Isten rabjaira gondolni. Minden egy hirdetéssel kezdődött: Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később örökség ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó. A szabados életet élő Ó Péter borkereskedő mielőbb szeretne megszabadulni a zárdából nemrég hazatért lányától. A pénz nem számít, így elhatározza, hogy a jelentékeny hozomány ígéretével kerít férjet Ida számára. Jönnek is a kérők tucatszám: villás bajszú katonatisztek, cilinderes fiatal- és kevésbé fiatal emberek. Az apa választása a festőművész-újságíró Balogh Csabára esik, akinek sürgősen pénzre van szüksége. A kényszer szülte házasság szigorúan üzleti alapokon köttetik - az esküvő előtt Ida és Csaba megfogadja: a külvilág felé eljátsszák a boldog ifjú párt, míg egymás számára idegenek maradnak, és egy év elteltével megszabadulnak kötelékeiktől. A fiatalok ártatlan titkokkal terhelt múltja számos félreértéshez vezet, ígéretüket azonban egyre nehezebb megtartaniuk. 1918 körül új ,,műfaj" bukkant fel a pesti lapok hasábjain: a házassági hirdetés. Ez ihlethette meg Gárdonyit is, aki 1920-ra megírta ezt a lélekmelengető regényt két tiszta szívű, egymásra szemérmesen pillantgató fiatal lassan kibontakozó szerelméről.