Icebreaker

Icebreaker, de Hannah Grace 🩷
Nu știu cum să explic în cuvinte cât de mult mi-a plăcut cartea asta. Am început-o fără să-mi dau seama că o să ajung să mă atașez atât de tare de personaje și să trăiesc fiecare moment alături de ele.
Stassie și Nate au fost absolut superbi împreună. Chimia dintre ei, tachinările, momentele amuzante, dar și cele vulnerabile au făcut ca povestea lor să fie atât de specială. Mi-a plăcut să văd cum, dincolo de atracție și de toate neînțelegerile, au învățat să se cunoască, să se susțină și să fie acolo unul pentru celălalt. Nate a fost efectiv un green flag și felul în care a avut grijă de Stassie mi-a topit inima. 😭💗
Mi-a plăcut că povestea nu a fost doar despre iubire, ci și despre presiuni, nesiguranțe, prietenie și despre cât de important este să ai pe cineva care te vede cu adevărat. Iar personajele secundare au adăugat atât de mult farmec poveștii!
ȘI FINALUL?! FINALUL Doamne, finalul! A fost genul de final care te face să zâmbești ca o nebună cu cartea în mână,să plângi și să-ți dorești să mai existe încă o sută de pagini. Mi-a lăsat o senzație atât de frumoasă și, în același timp, acel gol pe care îl simți când termini o carte de care te-ai îndrăgostit.
Icebreaker a fost pentru mine o combinație perfectă de romance, momente adorabile, emoții și personaje de care nu vrei să te desparți. Nate și Stassie mi-au furat inima, iar cartea asta va rămâne cu siguranță una dintre poveștile mele preferate. 🩷

Szörnyű volt, nagyon sokáig szenvedtem, hogy befejezzem

Összességében nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. A borítója alapján egy "aranyos" sulis, jéghokis-korcsolyás sztorit vártam, majd az első negyedénál a könyvnek rá kellett jöjjek, hogy megint csak a szokásos lucskos-mocskos p*rnót kaptunk. A könyv felénél volt egy drámai csavar aminimális sztoriban, és én ott elvágtam volna szívem szerint, elég volt, kerek volt, hagyjuk. De nem, még a történet fele hátra volt.
A második felében kábé arcul csapott, hogy egy egészen komplexen felépített mentális egészségről és annak kialakításáról, megtartásáról és folyamatos fejlesztéséről szól a történet. Arról, hogy hogyan kerekedjünk felül a nárcisztikus, érzelmileg bántalmazó embereken a környezetünkben, hogy mi az a pont, ahol nemet kell tudni mondani. Külön tetszett, hogy a "főellenség" most nem a szerelme volt, ezzel jól szemléltetve, hogy nem csak azok lehetnek az irányunkba bántalmazók, akik a párunk, hanem bárki. Barátok, családtagok, kollégák. Tényleg tetszett ez a rész. Így külön.
Ennek a két résznek sosem lett volna szabad egy könyvben szerepelni. Értem, és érződik, hogy kellett a szószám. Rettenetesen túlírt, állandóan önmagát ismétli, és gyakorlatilag unalmassá vált, nagyon hamar.
De a legnagyobb problémám, hogy a végefelé, amikor a főhősnőnk ráébred, hogy miket beszélnek a háta mögött, többek közt elhordják minden rossz rihe rongynak, nem érzem jogosnak a kiakadását ezen, hiszen a könyv első felében, valóban egy erkölcsöket semmibe vevő, igencsak ledér nőszemélyként ismerhettük meg. Félreértés ne essék, nincs ezzel bajom, legyen ilyen, ha jól esik neki. De utána ne akadjon már ki, ha valakinek ez a véleménye róla, és ne akarja az írónő, hogy ezt normálisnak és erkölcsileg "tök oké"-nak fogadjuk el.
Illetve nekem sok volt, hogy mindenben Stassie-nek volt igaza. Nathan problémái el lettek könyvelve, hogy ő túlreagálja a dolgot. De valahogy azt éreztem, hogy Stassie nem probálja meg megérteni és elfogadni a fiút. Bezzeg Aaronnek bármit megtesz, mindenbe belemegy, csak hogy a fiú kedvére tegyen. De Nathan-t szépen meggyőzi, hogy túlgondolja, és egyébként meg ne akarja őt manipulálni. Azt meg nem veszi észre, hogy ezzel Stassie manipulálja Nathant, és folyt el a fiú minden negatív érzelmet. De persze ez is normalizálva van.
Szóval, 3 mondanivalóból 1 működik, kettő viszont nincs jól megközelítve és bemutatva. Így is jószívű voltam a csillagozásnál, de, Muffint imádtam. Azt a kis POV-ot, azt a könnyed kis mellékszálat. Több is lehetett volna ebben a könyvben, vagy épp kevesebb, de minőségibb. Kár érte.