A MAN BOOKER-DÍJ 2019 döntős regénye vérbeli sötét komédia Afrikából arról, hogy a vér nem válik vízzé, hiszen sűrűbb annál - és nehezebben jön ki a szőnyegből... Amikor egy este a húga, Ayoola kétségbeesett telefonja szakítja félbe a vacsoráját, Korede már tudja, mit várnak tőle: fehérítőszert, gumikesztyűt, kötélidegzetet és erős gyomrot. Ayoola ugyanis immár a harmadik pasiját intézte el "önvédelemből", így Korede immár harmadszor takaríthat az ő halálosztó kishúga után. Alighanem a rendőrséghez kéne fordulnia, hiszen ezt diktálja a nigériai férfinép jól felfogott érdeke, de hát ő szereti a húgát, és, ahogy mondani szokás, első a család. Legalábbis addig, amíg Ayoola össze nem jön az orvossal, akivel Korede nővér együtt dolgozik a kórházban. Hiszen Korede már régóta szerelmes a doktorba, és nem szeretné úgy viszontlátni, hogy kés áll ki a hátából. De ha az egyiket meg akarja menteni, a másikat fel kell áldoznia...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Hugicám, a sorozatgyilkos olvasói többnyire gyors, könnyen olvasható könyvként írják le, amelyet a rövid fejezetek és a lényegre törő, egyszerű nyelvezet különösen gördülékennyé tesz. Sokan értékelték, hogy nincs benne felesleges elnyújtás, és a történet hamar bevonja az olvasót.
A könyv erősségei közé tartozik a pszichológiai fókusz, a testvérek bonyolult kapcsolata, valamint a helyenként sztoikus és morbid humor. A lagosi környezet apró részletei szintén színesítik az olvasmányélményt, ugyanakkor a szereplők több olvasónak ellenszenvesek vagy nehezen szerethetők maradtak, és az érzelmi mélységet is hiányolták. Néhányak számára a hangulat szappanoperásnak és kevéssé emlékezetesnek hatott, míg mások kifejezetten szórakoztatónak találták, ezért leginkább azoknak ajánlható, akik egy rövid, fekete humorú, inkább lélektani, mint hagyományos thrillerre vágynak.