Hopeless - Reménytelen

Igazán méltó volt ennek a sorozatnak a lezárához. Szivet melengető, letehetetlen volt ez az utolsó rész. Egyszerűen imadtam! Mindegyik rész a maga nemében egy drágakő volt.

Elolvastam a könyv negyedét. Valaki azt mondta olyan unalmas, hogy egy hónap alatt tudta csak legyűrni. Nekem most főznöm kellene, de nem tudom, hogy hogyan tegyem le a könyvet? :)

Kicsit féltem tőle hallottam hogy ez lett a leggyengébb. Beauból kicsit hiányoltam is hogy többet tudjak meg a múltjából, így nem volt melysége. De hogy ők így egymásra találtak ketten, na azért megérte. Nem bánom hogy elolvastam, számomra ők is kellettek. Jó volt újra Chest Nutspingbe menni és viszont látni a többieket. Remélem majd az egyetem után vissza költöznek a többiekhez. Tudom hogy ők máshol találták meg a boldogságukat, de mindenki ott van a farmon és nekem hiányoznának onnan. Az utolsó fejezetet imádtam, nem volt erőltetett, az hogy vissza utaltak mindenkire az italok nevével, nagyon aranyos volt és számomra egy kicsit így körbe is zárta a történetet. Örültem hogy ezek a nehezebb témák is feljöttek a könyvben és végül mindenki elfogadta azt miben és hol kell megváltoznia. Annak is örülök, hogy nem egy húsz évvel később sztori lett mindenki 2-3 gyerekkel, nem is kell. A végén Violettéknél 3l is felejtettem ki ő, ha ők nem lennének talán nekem kerekebb lett volna, így viszont sokkal élethűbb, hogy nem csak Beau nem maradt otthon. Az hogy Bealy és Beau egymást támogatták és gyógyították, védték és kiálltak egymás mellett nagyon emberivé tették a történetet.