Holtak mozgatója

A horror műfaján belül különösen érdekelnek a botanikai horror témájában íródott művek, így nem csoda, hogy T. Kingfisher legutóbb magyarul megjelent regénye, a Holtak mozgatója is magához vonzott. A kisregény Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége című novellájának újragondolása, az eredeti műhöz még nem volt szerencsém, így – ha úgy tetszik – tiszta lappal indított nálam.

Az Usher-házhoz érkezve már az első pillanatban világossá válik Alex Easton számára, hogy valami nincs rendben a környéken. Látogatására barátja, Madeline haldoklása miatt kerül sor, ám nem tudja figyelmen kívül hagyni a további aggasztó tényezőket sem: a gombák megállíthatatlan terjedése, a sötét és rejtélyes, szinte önálló életet élő tó, és az egyre furcsábbá váló állatok mind-mind fokozzák nyugtalanságát. Amikor Madeline éjszakánkénti alvajárása tovább feszíti a már majdnem elpattanó idegszálakat, Alex megpróbálja kideríteni egy amerikai orvossal és egy gombaszakértővel az oldalán, mi folyik itt, mielőtt túl késő lenne, és a természet magának követelne mindent.

Egy újabb történet, ami hangulatában fogott meg igazán: az ódon épület omladozó falaival, korhadt, dohos belterével eleve baljóslatú, ehhez pedig az élővilág természetellenes viselkedése is rátesz egy lapáttal (a nyulak, jesszusom, azok a nyulak…!), tökéletes táptalajt nyújtva valami alattomos rém elszabadulásának. Erőssége, hogy nem hirtelen felvillanó képekkel, hanem inkább nyomasztó, kényelmetlen, fokozatosan erősödő rossz érzéssel játszik, miközben a természet alattomosan, de határozottan változik át valami idegenné és fenyegetővé.

Talán ezért sajnáltam, hogy az elején egy kicsit lassabban talált magára, és néhány sallang fellibbentése után vált igazán érdekessé és hátborzongatóvá (kövezzetek meg, de itt kifejezetten erőltetettnek hatott az LMBTQ-szál beemelése a cselekménybe), mindössze ennyin múlott, hogy egy igazán feszes, tömör és velős horrorélményt nyújtson, de annyi baj legyen, néhány libabőrös jelenet kárpótolt bőven. Azt még hozzátenném, hogy az eredeti mű ismerete nélkül is teljes értékű történetet kaptam, ami szintén javított az összbenyomásomon.

Gomba módra szaporodhatnának az ehhez hasonló, testhorroros rémmesék.

Elvileg ez egy botanikus horror.
Számomra ez egyáltalán nem volt horror, nem volt ijesztő. Ezért is csak a 3.5 csillag. Maga a történet nem volt rossz, de picit többet vártam volna tőle.

Amennyire rövid történet, annyira lenyűgözőnek találtam.
Alex Easton,a volt katona barátja, Roderick Usher hívására meglátogatja őt az Usherek ősrégi kúriájában, mert testvére Madeline haldoklik.
A látogatás során hamar kiderül, hogy nem egy szokványos betegségről van szó, ami Madeline állapotát okozza.
A kúria körül, valamint a közelben található tengerszemnél burjánzanak a gombák, és hemzseg a környék az eltorzult állatoktól.
A könyv nagyon jól építi fel a nyomasztó, tipikus horror hangulatot, ahogy haladunk előre egyre jobban telepedik ránk az az érzés, hogy valami nem evilági van jelen. 🍄