Holt idény
Dead River, 1. kötet
112 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 224
Szerkesztő:
Vas Annamária
Fordító:
Rusznyák Csaba
Agave Könyvek
(2024)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635981205
Valahol a sűrű erdőségekkel borított Maine állambeli kisváros, Dead River tőszomszédságában egy elhagyatottnak tűnő hétvégi ház áll. Baráti társaság gyűlik most itt össze, hogy kipihenje a nyüzsgő nagyvárosok forgatagát. Az óceánparti kilátás, a jóleső elszigeteltség pihentető napokat ígér, ám a nyaralás hamar rémálomba csap át. A sötét rengetegből ugyanis kíváncsi szempárok figyelik őket. Elvadult, húsra éhes embercsalád vadászterülete ez, akik csupán arra várnak, hogy leszálljon az éj. És mindössze pár óra alatt hat civilizált fiatal, valamint a kisváros megfáradt, öreg seriffje ráébred, milyen primitív is az ember a felszín alatt, és mennyire nincs határa az életösztönnek. Jack Ketchum, A szomszéd lány Stephen King által is tisztelt szerzője nem csupán sejteti, de a legteljesebb valójában meg is mutatja a zsigeri borzalmak valódi arcát. Az eredetileg 1980-ban napvilágot látott Holt idényt brutális részletei miatt az első megjelenés előtt alaposan megvágta a szerző kiadója, most azonban a magyar olvasók Ketchum eredeti verziójában vehetik kezükbe a kultikussá érett művet.
Olvasói vélemények összefoglalója
A Holt idény fogadtatása alapján rendkívül brutális és felkavaró horror, amely sok olvasóra maradandó benyomást tett. A vérben és részletes erőszakábrázolásban bővelkedő történet többeknek gyomorforgató vagy kifejezetten beteg élményt nyújtott, miközben mások éppen ezt a kompromisszummentes keménységet értékelték benne. A feszült, nyomasztó atmoszféra és az emberi természet sötétebb oldalának hangsúlyos jelenléte szintén gyakori dicséretet kapott.
Sokan sodrónak, filmszerűnek és fölösleges kitérőktől mentesnek találták, ezért akár egyetlen nap alatt is könnyen olvashatónak bizonyult. Ugyanakkor több olvasó szerint a kezdés lassabban építkezik, és az első rész kevésbé erős, mint a későbbi, intenzívebb szakaszok. Elsősorban a gore horror és a kifejezetten kemény, nyugtalanító művek kedvelőinek ajánlható, míg a műfajt kerülők számára valószínűleg túlzó és megterhelő lehet.
Sokan sodrónak, filmszerűnek és fölösleges kitérőktől mentesnek találták, ezért akár egyetlen nap alatt is könnyen olvashatónak bizonyult. Ugyanakkor több olvasó szerint a kezdés lassabban építkezik, és az első rész kevésbé erős, mint a későbbi, intenzívebb szakaszok. Elsősorban a gore horror és a kifejezetten kemény, nyugtalanító művek kedvelőinek ajánlható, míg a műfajt kerülők számára valószínűleg túlzó és megterhelő lehet.
Értékelések
Értékelés4,3
112 értékelés alapján
5
50 ×
4,5
16 ×
4
25 ×
3,5
9 ×
3
8 ×
2,5
3 ×
2
1 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
112
Holt idény
Jack Ketchum
Ment az 5 ⭐️, plusz legalább annyi, amennyit ma a szabad ég alatt láthatunk!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Holt idény
Jack Ketchum
Úristen… mi volt ez a könyv?! Életemben nem olvastam még ennyire brutális történetet, és egészen biztos vagyok benne, hogy a Holdidényt soha nem fogom elfelejteni.
Kezdjük azzal, hogy miről is szól a könyv, ugyanis már maga az alaptörténet is nagyon meggyőző. A történet mindössze néhány napot ölel fel, így elképesztően gyorsan lehet vele haladni, ráadásul Ketchum nagyon hamar berántja az olvasót.
Egy kisvárosban járunk, ahová egy baráti társaság érkezik, hogy egy kicsit elmeneküljenek a nyüzsgő nagyváros elől. Azt hiszik, néhány nyugodt, kellemes nap vár rájuk, egy kis kikapcsolódás és egy kis nyári kaland. Csakhogy fogalmuk sincs arról, hogy az erdőből több szempár is figyeli őket.
És ezek a szempárok nem éppen békés kirándulókhoz tartoznak.
A környéken élő kannibálok miatt a hat civil fiatal, valamint a kisváros rendőrei hamarosan olyan helyzetben találják magukat, amelyben minden addigi elképzelésük az emberi természetről darabokra hullik.
Azt kell mondanom, hogy rengeteg krimit, horrort és egyéb műfaji könyvet olvasok, de eddig ez volt a legbrutálisabb könyv, ami a kezembe került.
A történet vége egyszerűen teljesen beindul, és olyan szintre emeli a brutalitást, hogy voltak olyan sorok, amelyek után konkrétan több másodpercig csak néztem magam elé. Újra kellett olvasnom, hogy biztosan jól értettem-e, amit az előbb olvastam.
Mert egyszerűen volt olyan pillanat, amikor az agyam azt mondta: nem, ezt biztosan nem írta le.
De. Leírta.
Különösen érdekes volt számomra a szerző utószava is, amelyben Ketchum arról ír, hogy a könyvből mennyi mindent húztak ki, illetve mennyi mindent kellett átírnia. És őszintén szólva, már az is elég durva belegondolni, hogy milyen lehetett volna a könyv, ha azok a részek is bekerülnek, amelyek végül kimaradtak. Például az a rész, amely azt részletezte volna, hogyan kell szárított emberhúst csinálni, vagy az a néhány sor, amely arról szólt, hogyan puhítja meg a húst a félelem. (Nem mindegy.)
Szóval igen… jöhet a következő rész.
Őszintén fogalmam sincs, hogy ezek után mégis mit tud tartogatni számomra a folytatás, de kíváncsi vagyok rá.
Azt viszont mindenképpen mondanám annak, aki még csak most készül elolvasni a Holdidényt, hogy lelkileg készüljön fel. Nagyon készüljön fel.
Én is felkészültem. Tudtam, hogy durva könyv. Kíváncsi voltam rá. Számítottam rá, hogy sokkolni fog.
És még így is teljesen a hatása alatt vagyok.
Kezdjük azzal, hogy miről is szól a könyv, ugyanis már maga az alaptörténet is nagyon meggyőző. A történet mindössze néhány napot ölel fel, így elképesztően gyorsan lehet vele haladni, ráadásul Ketchum nagyon hamar berántja az olvasót.
Egy kisvárosban járunk, ahová egy baráti társaság érkezik, hogy egy kicsit elmeneküljenek a nyüzsgő nagyváros elől. Azt hiszik, néhány nyugodt, kellemes nap vár rájuk, egy kis kikapcsolódás és egy kis nyári kaland. Csakhogy fogalmuk sincs arról, hogy az erdőből több szempár is figyeli őket.
És ezek a szempárok nem éppen békés kirándulókhoz tartoznak.
A környéken élő kannibálok miatt a hat civil fiatal, valamint a kisváros rendőrei hamarosan olyan helyzetben találják magukat, amelyben minden addigi elképzelésük az emberi természetről darabokra hullik.
Azt kell mondanom, hogy rengeteg krimit, horrort és egyéb műfaji könyvet olvasok, de eddig ez volt a legbrutálisabb könyv, ami a kezembe került.
A történet vége egyszerűen teljesen beindul, és olyan szintre emeli a brutalitást, hogy voltak olyan sorok, amelyek után konkrétan több másodpercig csak néztem magam elé. Újra kellett olvasnom, hogy biztosan jól értettem-e, amit az előbb olvastam.
Mert egyszerűen volt olyan pillanat, amikor az agyam azt mondta: nem, ezt biztosan nem írta le.
De. Leírta.
Különösen érdekes volt számomra a szerző utószava is, amelyben Ketchum arról ír, hogy a könyvből mennyi mindent húztak ki, illetve mennyi mindent kellett átírnia. És őszintén szólva, már az is elég durva belegondolni, hogy milyen lehetett volna a könyv, ha azok a részek is bekerülnek, amelyek végül kimaradtak. Például az a rész, amely azt részletezte volna, hogyan kell szárított emberhúst csinálni, vagy az a néhány sor, amely arról szólt, hogyan puhítja meg a húst a félelem. (Nem mindegy.)
Szóval igen… jöhet a következő rész.
Őszintén fogalmam sincs, hogy ezek után mégis mit tud tartogatni számomra a folytatás, de kíváncsi vagyok rá.
Azt viszont mindenképpen mondanám annak, aki még csak most készül elolvasni a Holdidényt, hogy lelkileg készüljön fel. Nagyon készüljön fel.
Én is felkészültem. Tudtam, hogy durva könyv. Kíváncsi voltam rá. Számítottam rá, hogy sokkolni fog.
És még így is teljesen a hatása alatt vagyok.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 109 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés