Holdkelte
Holdhullás, 1. kötet
97 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 688
Fordító:
Kopp Lukács
Anassa Könyvek
(2025)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9786156507679
KÜLÖNLEGES,ÉLDEKORÁLT KIADÁS A Teremtők sosem gondolták volna, hogy szeretett sárkányaik a haláluk után az égbe emelkednek, és gömbbé görnyedve, a gravitáció határán túl lebegnek, sírkövekként szórva tele az eget. Holdakként. Arra pedig végképp nem számítottak, hogy egyszer majd le is hullanak. Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja, gyilkolásra született. Feladata: teljesíteni a parancsot lebukás nélkül. De amikor a Korona egy hírhedt fejvadászt bérel fel az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Vér ontatik, szívek szakadnak, és Raeve a Nemesek Testületének kezére kerül - azoknak a dupla gyöngyű elementáloknak, akik politikai jelképnek szánják őt. Csak a halál hozhat számára szabadulást. Gyászának súlya alatt roskadozva Kaan Vaegor lesújtott egy királyra, majd fejére tette annak megolvadt koronáját. Azóta megállás nélkül kutat valami után, ami elcsitíthatná mellkasában az örök fájdalmat. Egy holdszilánk nyomában jut el Gorum hírhedt börtönébe, ahol olyasmire bukkan, ami darabokra szaggatja mindazt, amit valaha valóságnak hitt: egy bilincsbe vert csodára, akinek tekintetében csak düh lobog... és vér szennyezi a kezét. A múlt visszhangjai ott vibrálnak közöttük. Történetük jóval több annál, mint amit a felszín mutat - de vannak igazságok, amelyek túl mérgezők ahhoz, hogy kimondjuk őket.
Olvasói vélemények összefoglalója
A Holdkelte fogadtatása erősen megosztó, de a legtöbb olvasó szerint ambiciózus és különleges fantasyélmény. Sokan lenyűgöző világépítését, egyedi mágiarendszerét és részletgazdag, lírai nyelvezetét emelték ki, míg mások a könyv körüli hype-hoz képest kevésbé találták meggyőzőnek.
A karakterek, különösen Raeve és Kaan, többek számára összetettek, érzelmileg hitelesek és szerethetők, kapcsolatukat pedig feszült, izgalmas dinamika jellemzi. A sárkányok, a különleges lények, a több nézőpont és a múlt fokozatos kibontása sok olvasót magával ragadott, bár néhányan nehezen követték a sok nevet, rokoni szálat és háttérinformációt.
A leggyakoribb kritika a lassú, túlírt tempó: a hosszú leírások, belső monológok és félreértésekre épülő párbeszédek időnként megtörték a lendületet, és a főhősnő makacssága sem mindenkinek volt szimpatikus. Összességében azoknak ajánlható, akik kedvelik a részletes, érzelmes, lassan kibontakozó romantasy történeteket, és hajlandók türelmesen eligazodni egy összetett világban.
A karakterek, különösen Raeve és Kaan, többek számára összetettek, érzelmileg hitelesek és szerethetők, kapcsolatukat pedig feszült, izgalmas dinamika jellemzi. A sárkányok, a különleges lények, a több nézőpont és a múlt fokozatos kibontása sok olvasót magával ragadott, bár néhányan nehezen követték a sok nevet, rokoni szálat és háttérinformációt.
A leggyakoribb kritika a lassú, túlírt tempó: a hosszú leírások, belső monológok és félreértésekre épülő párbeszédek időnként megtörték a lendületet, és a főhősnő makacssága sem mindenkinek volt szimpatikus. Összességében azoknak ajánlható, akik kedvelik a részletes, érzelmes, lassan kibontakozó romantasy történeteket, és hajlandók türelmesen eligazodni egy összetett világban.
Értékelések
Értékelés4,3
97 értékelés alapján
5
33 ×
4,5
22 ×
4
23 ×
3,5
10 ×
3
5 ×
2,5
2 ×
2
2 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
106
Holdkelte
Sarah A. Parker
Nagyon nehezen olvastam ezt a könyvet. Nem is tudom eldönteni, hogy akartam-e én ezt egyáltalán. Többször éreztem azt, hogy „nem bírom, nem olvasom végig”.
Nehéz volt belerázódni, és rengeteg az elvarratlan szál. Kb. 550 oldalig folyamatos hiányérzetem volt. Mint amikor kiskoromban véletlenül egy sorozat második kötetét olvastam el először, és végig éreztem, hogy valami itt nem oké. Ki kicsoda? Ki kinek a kije?
A történet folyamatosan azon a határon táncol, hogy ez most valami zseniális, vagy egy hatalmas katyvasz. Belecsöppensz a kellős közepébe, és úgy érzed magad, mint egy újszülött, aki próbálja megérteni, mi történik körülötte.
Sokáig úgy voltam vele, hogy én biztosan nem veszem meg a folytatást. Aztán amikor befejeztem, csak annyit tudtam mondani: „Jaj, b*ssza meg… csak meg fogom venni.”
Végül csak sikerült elérnie a történetnek, hogy esténként még az álmaimba is bekússzon.
Ahogy sokan mások, én is úgy gondolom, hogy ez inkább egy bevezető kötet volt. Olyan volt számomra, mint a Harry Potter 7. részének első filmes fele. Sok érzelem, rengeteg titok és megválaszolatlan kérdés, amelyeknek előbb ki kell derülniük ahhoz, hogy aztán igazán bevaduljon a sztori.
Ajánlani csak félve merem. De az is lehet, hogy egyszerűen rossz életszakaszban olvastam, vagy talán ez már nem az én műfajom.
Mindenesetre egyáltalán nem klisés, számomra teljesen újszerű volt a felépítése, és azt is tökéletesen megértem, akik teljesen odáig vannak érte.
Nehéz volt belerázódni, és rengeteg az elvarratlan szál. Kb. 550 oldalig folyamatos hiányérzetem volt. Mint amikor kiskoromban véletlenül egy sorozat második kötetét olvastam el először, és végig éreztem, hogy valami itt nem oké. Ki kicsoda? Ki kinek a kije?
A történet folyamatosan azon a határon táncol, hogy ez most valami zseniális, vagy egy hatalmas katyvasz. Belecsöppensz a kellős közepébe, és úgy érzed magad, mint egy újszülött, aki próbálja megérteni, mi történik körülötte.
Sokáig úgy voltam vele, hogy én biztosan nem veszem meg a folytatást. Aztán amikor befejeztem, csak annyit tudtam mondani: „Jaj, b*ssza meg… csak meg fogom venni.”
Végül csak sikerült elérnie a történetnek, hogy esténként még az álmaimba is bekússzon.
Ahogy sokan mások, én is úgy gondolom, hogy ez inkább egy bevezető kötet volt. Olyan volt számomra, mint a Harry Potter 7. részének első filmes fele. Sok érzelem, rengeteg titok és megválaszolatlan kérdés, amelyeknek előbb ki kell derülniük ahhoz, hogy aztán igazán bevaduljon a sztori.
Ajánlani csak félve merem. De az is lehet, hogy egyszerűen rossz életszakaszban olvastam, vagy talán ez már nem az én műfajom.
Mindenesetre egyáltalán nem klisés, számomra teljesen újszerű volt a felépítése, és azt is tökéletesen megértem, akik teljesen odáig vannak érte.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Holdkelte
Sarah A. Parker
Egyáltalán nem erre számítottam mielőtt elkezdtem olvasni ezt a könyvet. Az elején nagyon zavart, hogy Raeve-ről nem tudtunk semmit, ráadásul a viselkedése se nyerte el a tetszésem. Úgy érrztem, hogy valaminek a közepébe csöppentem információk nélkül. Szerencsére ez hamar megváltozott és a végére nagyon tetszett a történet. Alig várom, hogy minden kiderüljön ami a múltban történt és egybe lássuk a történetet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Holdkelte
Sarah A. Parker
Egyfelől többet kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam, másfelől nincs 3 hete hogy befejeztem, de már nem emlékszem ,hogy mi volt a cselekmény.
Eszméletlen világépítés zajlik itt, rettenetesen részletes, ízes-szagos. Annyira, hogy néha már nem is értettem, hogy a párbeszédben amire hivatkoznak, az egy személy vagy egy helység, netán valamilyen étel. Bár volt függelék, szószedet, családfa és minden mi szem szájnak ingere a könyv végén, a családfával pl elspoilereztem magamnak a kb legnagyobb csavart az egész könyvben, szóval alapvetően nem szeretem ezeket az extrákat olvasás közben nézegetni. Ezek nélkül meg elég nehezen értettem mi történik. 22-es csapdája, na mindegy.
A karakterek kedvelhetőek, a fájdalmaik átérezhetőek. Ettől függetlenül, néha úgy éreztem, hogy a cselekmény állóvízben van, nem haladunk semerre, csak az oldalak peregnek, de egy idő után azok is lassan. A végére megszenvedtem vele, de kihívásteljesítési cél lebegett a szemem előtt. Máskülönben lehet még hetekig húztam volna a kiolvasását.
Előre félek a folytatástól, bármikor érkezzen is.
Eszméletlen világépítés zajlik itt, rettenetesen részletes, ízes-szagos. Annyira, hogy néha már nem is értettem, hogy a párbeszédben amire hivatkoznak, az egy személy vagy egy helység, netán valamilyen étel. Bár volt függelék, szószedet, családfa és minden mi szem szájnak ingere a könyv végén, a családfával pl elspoilereztem magamnak a kb legnagyobb csavart az egész könyvben, szóval alapvetően nem szeretem ezeket az extrákat olvasás közben nézegetni. Ezek nélkül meg elég nehezen értettem mi történik. 22-es csapdája, na mindegy.
A karakterek kedvelhetőek, a fájdalmaik átérezhetőek. Ettől függetlenül, néha úgy éreztem, hogy a cselekmény állóvízben van, nem haladunk semerre, csak az oldalak peregnek, de egy idő után azok is lassan. A végére megszenvedtem vele, de kihívásteljesítési cél lebegett a szemem előtt. Máskülönben lehet még hetekig húztam volna a kiolvasását.
Előre félek a folytatástól, bármikor érkezzen is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 103 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés