„Még mindig van bennem bizalom. Ez volt az én nagy gyengeségem, és ma ez az én erőm." 2020-ban Franciaországot, majd az egész világot példátlan történet sokkolta: a polgári életet élő nyugdíjas nagypapáról, Dominique Pelicot-ról kiderült, hogy tíz éven át kábította el gyógyszerekkel a feleségét, Gisèle Pelicot-t, hogy az öntudatlan asszonyt idegenekkel együtt megerőszakolja a saját ágyában. Összesen hetvenkét férfi szerepelt fotók és videók ezrein, amiket Dominique beteges gondossággal rendszerezett a számítógépén. Az elkövetők közül az avignoni bíróság ötvenet tudott azonosítani és vád alá helyezni. 2024-ben Gisèle anonimitásáról lemondva nyilvános tárgyalást kért, amely az egész világot megrázta. Mire Dominique Pelicot-t és társait három és fél hónap után elítélték, Gisèle Pelicot igazi ikonná vált, aki számtalan áldozatnak segített önbizalmat és bátorságot meríteni, és visszaszerezni a méltóságukat. A Himnusz az élethez lapjain megrendítő őszinteséggel idézi fel házassága és férjével közös életük történetét, majd utolsó, rejtett bántalmazással teli évtizedét, végül az érzelmi gyógyulás hosszú útját. A könyv egyszerre memoár és kiáltvány: a túlélés, a bátorság és a hangját visszaszerző nő története, aki a csend megtörésével igazi változást indított el.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Himnusz az élethez a legtöbb olvasó szerint megrázó és rendkívül fontos olvasmány, amely erősen felkavar, ugyanakkor Gisèle Pelicot tartása és életerejének bemutatása révén felemelő is lehet. Sokan nagyra értékelték a szerző őszinteségét, bátorságát és azt, hogy a könyv túlmutat a traumán: a reményről, a bizalomról, az emlékekről és a továbblépés lehetőségéről is gondolkodásra késztet.
A beszámolók szerint a szöveg olvasmányos, érzékeny és mesélő stílusú, miközben fontos társadalmi kérdéseket vet fel, ezért többek számára szinte kötelességnek tűnt elolvasni. Ugyanakkor a téma lelkileg rendkívül nehéz, erős gyomrot és megfelelő lelkiállapotot igényel, néhány olvasónak pedig a részletes, elnyújtott visszaemlékezések időnként soknak bizonyultak. Összességében azoknak ajánlható, akik a megrázó, személyes hangú és társadalmi jelentőségű könyveket keresik, és készek egy fájdalmas, de az emberi ellenálló képességről is szóló olvasmányélményre.
Fájdalmasan nehéz olvasni. Akármennyire nem velem történik mindaz, amit leírt, teljesen “át tudtam” élni/érezni a borzalmakat. Egyszerre gyomorforgató, ugyanakkor elképesztő erőről, bátorságról és élniakarásról ad bizonyosságot. Rengeteg dolgot átértékeltem a saját életemben, miután elolvastam.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az ép ésszel felfoghatatlan eset olvasva is borzalmas, nem csoda, hogy a botránya megrázta Franciaországot, és egyúttal óriási társadalmi vitát indított a házasságon belüli erőszakról, a beleegyezés fogalmáról és a büntetőjogi szigorítások szükségességéről, különösen amikor Gisèle Pelicot úgy döntött, hogy nem kéri a zárt tárgyalást.
Gisele hihetetlen tartást tanúsítva nyilvánosan vállalta az ügyet, és ezáltal sem a rettenetes bűncselekmények, sem az elkövetők nem maradhattak a prüd körülírás és a nevek kezdőbetűjének homályában.
Ezzel a vállalásával sokak szemében az áldozati bátorság szimbólumává vált.
Naivitasig kiegyensúlyozott nő, aki egyedülálló módon állt fel egy ilyen trauma után - és még egy új szerelem is megtalálta.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Elszoruló torokkal, a sírás határán egyensúlyozva fejeztem be ezt a könyvet.
Tudtam, hogy egyszerre fog el majd az undor a volt férje és a többi pasas tettei miatt és hogy a végletekig sajnálni fogom, hogy Gisèle-nek ezt kellett megélnie, hogy ezt tették vele.
Mégis nagyon szíven ütött ez az egész. Közben pedig ennek a szenzációs, mélyen érző, igazi belső tartással rendelkező nőnek is megismerhettem az életét, a személyiségét, a rokonaihoz és a volt férjéhez való viszonyát.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy annak ellenére hogy az általa képviselt szelíd, másokban talán túlságosan is megbízó személyisége nem áll igazán közel hozzám, mégis elbűvölt.
A vele történteket inkább nem minősíteném.
Egyszerűen borzasztó, hogy ilyesmi még mindig megtörténhet bármelyik nővel és hogy a patriarcátus ezt még táplálja is azzal, hogy kibúvókat, mentségeket gyárt a bűnösöknek!
Az öt csillag Gisèle-nek és minden erőszakot elszenvedett nőnek szól. Nem vagytok egyedül, veletek vagyunk!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat