KÜLÖNLEGES,ÉLFESTETT KIADÁS Nancy Williams maga a megtestesült jógyerek. Egy ideig legalábbis az volt. Élete első tizenhét évében szülői szigorban nevelkedett, ezért rutinból utasított vissza minden olyan ajánlatot és meghívást, ami akár csak a legapróbb tiltott történéshez vezethet. Bulik helyett inkább tanult, sorozatot nézett, és telefonban kritizálta a jeleneteket a barátnőjének. Csendben kuncogott, amikor az osztályát újabb szidások érték a tanárok részéről, akik a végzős évre sem tudták kivívni Nancy tiszteletét. Aztán eljött az utolsó gimnáziumi év novembere, és Hálaadás ünnepe előtti szent napon megérkezett a St. Elliot gimnázium elit falai közé az új történelemtanár. Christopher Burns az egyetemről frissen szabadult pedagógus, rideg és szarkasztikus, a stílusát legjobban a hozzánőtt öltönye és a bunkó megjegyzései írják le. Nancy Williamsnek, ennek az ügyvéd anyukával élő, cserfes és olykor tiszteletlen végzős diáklánynak igencsak zavaró a férfi viselkedése. Persze, ez fordítva is elmondható. Szóval a kérdés: mi történik akkor, ha ezt a kettőt összeeresztjük? Orgován Ramóna 2019 júniusában kezdte a Hidegháború publikálását, mely az elmúlt 4 évben több mint egymillió megtekintést szerzett a hazai Wattpaden.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Hidegháború fogadtatása erősen megosztó, de sok olvasónál intenzív érzelmi reakciót váltott ki: nevettek, sírtak és felbosszantották őket a történet konfliktusai. Többen nehezen lendültek bele, később azonban annyira beszippantotta őket, hogy alig tudták letenni.
A rajongók dicsérik az olvasmányos, szabad hangvételű stílust, a nem teljesen sablonos romantikát, valamint az emlékezetes mellékszereplőket és az érzelmi hullámvasutat. A kritikusabb olvasók szerint a regény túl hosszú, vontatott és túlírt, sok felesleges párbeszéddel és jelenettel. A női főszereplő megítélése szintén változó: egyesek kezdetben idegesítőnek találták, mások idővel megkedvelték, míg a férfi főszereplőt többen kevésbé kidolgozottnak érezték. Összességében azoknak ajánlható, akik szeretik a feszültséggel teli, érzelmes tanár-diák románcokat, és nem zavarja őket a wattpados hangulat vagy a lassabb tempó.
Számomra unalmas volt és már az elejénél elgondolkodtam rajta, hogy folytassam-e az olvasását. Végül valahogy végig szenvedtem rajta, de tekintve, hogy ez volt az első tanár-diák viszonyos könyv, amit olvastam; ez eléggé elvette a kedvemet a többi ilyen könyvtől.
Ha Wattpadon olvastam volna pár évvel ezelőtt, biztos vagyok benne, hogy akkor jobban tetszett volna.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ha röviden akarnám jellemezni a könyvet: az "orcám" szót örökre megutáltam. 😭🙄
Ez egy nagyon hosszú olvasás volt, és szabályosan fellélegeztem, hogy végre vége. Már nem a sztorinak, csak a könyvnek...
Néha olyan érzésem volt, mintha egy wattpados történetet olvasnék; túlírt szövegek, unalmas parbeszédek, felesleges dolgok amik nem vittek előre a sztoriban. Ebből a 600 oldalból simán 200 oldalt ki lehetett volna hagyni, úgy hogy egy kerek történetet kapjunk, és nem kell egy következő könyv hozzá, hogy megkapjunk egy kerek befejezést.
A főszereplő lány tényleg lányként viselkedett. Most látom csak igazán, hogy egy 18 éves mennyire gyerek még, és sokszor a felesleges hiszti okozta a bonyodalmakat. Az anyját hagyjuk is, utáltam.
Christopher... Sokat róla se tudtunk meg, milyen személyiség igazából, nagyon a külsejét se tudtam magam előtt elképzelni. Csak annyit, hogy megtetszett neki egy lány, akivel előszeretettel bujkáltak a szertárban - több - kevesebb sikerrel. Kb a 400. Oldal után indul be a könyv, ahol kezdtem empátiát érezni Nancyvel, és tudtam úgy olvasni, hogy tenyleg bele is tudtam merülni a történetbe. Aztán az utolsó 50 oldal megint ellaposodott és egy felesleges csavart kapott a lezárás.. vagyis a nem lezárás. 🙄🥲
A fogalmazás nehol kikergetett a világból.. a "Hallod" szóval annyiszor kezdődött mondat, hogy a végén felmerült bennem ,hogy fogok egy javítót és olyat teszek egy könyvvel, amit még soha, és belefirkálok. 😭🫣 Végig az az érzésem volt, mintha egy magyar iskolában játszódna a sztori, sokszor merített az írónő a magyarországi gimikből ihletet🫣🫣
Egy szónak is száz a vége, jó volt az alaptörténet.. de jó, hogy vége 🥲🫣
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat