Hideg háború

Kedves Leendő Olvasó!

Úristen, hogy én ezt a könyvet mennyire, de mennyire utáltam! 😭

600 oldalnyi unalom, túlírás és szenvedés. Komolyan, nem is emlékszem, mikor haladtam ennyire lassan egy könyvvel. Sokszor azt éreztem, hogy egyáltalán nem történik semmi, csak oldalról oldalra vánszorgunk előre. Őszintén szólva eddig tartott a leghosszabb ideig, mire befejeztem egy könyvet.

Kezdjük Christopher Burnsszel, a tanárral. Hát, mit ne mondjak… számomra borzasztóan idegesítő karakter volt. Szinte mindig lekezelően beszélt Nancyvel, és sokszor egyszerűen csak bunkónak éreztem. Nem igazán tudtam megkedvelni.

Aztán ott van Nancy, a nagy 18 éves lány, aki – legalábbis számomra – szinte mindenért sír, és soha nem igazán tud kiállni magáért. Rengeteg alkalommal az volt az érzésem, hogy csak sodródik az eseményekkel, ahelyett, hogy végre a kezébe venné a saját életét. Ettől pedig sajnos egyáltalán nem tudtam vele azonosulni.

Nancy anyja pedig… na, ő külön kategória. 😤 Talán az egyik legelviselhetetlenebb karakter volt az egész könyvben. Egyszerűen gyűlöltem a viselkedését, főleg azt, ahogyan a saját lányával beszélt. Amikor pedig szajhának nevezte Nancyt, nálam teljesen kiverte a biztosítékot. Egyáltalán nem értettem, hogyan képes így beszélni a saját gyermekével.

Mikeila, a 18 éves barátnő szintén nem került a kedvenceim közé. Egy titok miatt hónapokra megszakította a barátságát Nancyvel, és ezt sem igazán tudtam hova tenni. Bár érthető, hogy egy titok vagy egy csalódás komoly konfliktust tud okozni, számomra ez a reakció túlzásnak érződött.

A kedvenceim talán egyedül Clayton és Jasper voltak. Őket valahogy sokkal könnyebben tudtam elviselni, és mellettük legalább voltak olyan részek, amelyeket tényleg élveztem.

És még valami, amin egyszerűen nem tudtam túllépni: középiskolában rajzóra?! Jelentés?! Úristen! 😭 Sokszor tényleg úgy éreztem, mintha egy általános iskolás diákok életéről olvasnék, nem pedig 18 éves fiatalokról. Ez nekem nagyon kizökkentő volt, és egyáltalán nem illett ahhoz a képhez, amit a történet alapján vártam.

Összességében ez a könyv sajnos egyáltalán nem az én világom volt. Túl hosszúnak, vontatottnak és sokszor unalmasnak éreztem, a karakterek közül pedig csak nagyon keveset tudtam megszeretni. Rengetegszer volt olyan érzésem, hogy ezt a történetet sokkal rövidebben is el lehetett volna mesélni, és talán akkor sokkal élvezhetőbb lett volna.

Én tényleg nagyon-nagyon sokáig olvastam ezt a könyvet, és már az is hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor végre az utolsó oldalhoz értem. 😅

Összességében: számomra hatalmas csalódás volt.

És azt hiszem, egy dolgot biztosan kijelenthetek: Orgován Ramóna könyveit egy ideig biztosan nem fogom újra a kezembe venni. 😅

Persze ez csak az én véleményem. Lehet, hogy valaki más imádni fogja ezt a történetet és a karaktereket, de nálam sajnos nagyon nem működött.

Néhol alig mertem folytatni, és nem azért, mert rossz hanem féltem mi történni.

Maga a történet nagyon tetszett❣️
A tiltott románc, a határokat átlépő kapcsolat egy tanár-diák között, ez volt az, ami megfogott és emiatt is szerettem volna elolvasni.
A befejezés miatt pedig a második részét is beszerzem, kiváncsi vagyok a végkifejletre!
DE! Az, hogy egy oldalról lett megírva a regény, ráadásul a női főszereplőnk karaktere is hagy némi kivetnivalót (nekem sokszor hisztisnek tűnt), így nem igazán tudtam vele azonosulni.
Kissé vonatott volt emiatt, de ettől függetlenül nem mondanám azt, hogy rossz lenne! Egyszer mindenképp megéri elolvasni!