Egy démonra van szüksége, hogy bosszút állhasson. A segítségéért cserében bármit megígér. Juniper Miután egy szekta megpróbált feláldozni a gonosz istenének, elmenekültem, és bármit megtettem azért, hogy életben maradjak, amíg egy démon egyezséget nem ajánlott: adjam el neki a lelkemet, ő pedig segít végrehajtani vágyott bosszúmat. Vért fog ontani, és a szörnyek, amiktől egykor elmenekültem, hamarosan futni fognak előlem. De a lelkem elátkozása csak a kezdet volt: a démon most a szívemet akarja. Zane Évszázadok óta vadászok lelkekre, de ő a legértékesebb jutalom: romlott és állatias, megtört lelke olyan sötét, mint az enyém. Azt hittem, könnyű lesz megszerezni, de Juniper minden, csak nem egyszerű. Az ellenségei vérében ázó úton követtem, de lehet, hogy legközelebb már a mi vérünket ontják. Amikor egy ősi isten felriad szendergéséből, meglehet, hogy egyikünk sem éli túl.
Hát, így is fogalmazhatnék, de a legjobb szó erre inkább az lenne, hogy mérhetetlenül csalódtam.
Amikor elkezdtem hallgatni a @voiz-on, már tudtam, hogy akarom ezt a történetet. Az első rész után ugyanis baromi kíváncsi voltam rá, legfőképpen azért, mert ez egy rohadt jó könyv is lehetett volna. Volt benne potenciál, érdekes karakterek, akiket az előző kötetnek köszönhetően már valamennyire megismerhettünk, és egy vérfagyasztó háttértörténet, amely önmagában is rengeteg lehetőséget rejtett. Szóval tényleg minden adott lett volna egy bitang jó természetfeletti sztorihoz, amibe belefér a vér, a mocsok, a s3x, az extázis, a félelem és minden, mi jó. Hiszen egy démonokról szóló könyvről beszélünk, nyilván nem azt vártam, hogy majd egyszarvúkról és mesebeli hercegnőkről fogok hallgatni. Felkészültem a sötétségre, és vártam azt, amit a kötet ígért, és amiből az első rész már adott egy kis ízelítőt.
Aztán jött a k0rva nagy pofára esés.
Őszinte leszek: ha démonpornót akartam volna nézni, amiben a BDSM összes létező pózát és variációját kipróbálják a felek, a lekötözéstől és a száj kipeckelésétől kezdve a megostorozáson át egészen a mások előtt való szexelésig, ráadásul mindezt szinte fejezetenként, akkor esküszöm, felmegyek a P0rnhub-ra. Mert néha komolyan olyan érzésem volt, mintha az írónő egyetlen célja az lett volna, hogy minél több szexjelenetet zsúfoljon a könyvbe, és lehetőleg minden létező pozitúrát bemutasson.
A történet közben alig haladt valamerre, de amikor egy-egy fejezet végén végre történt volna valami, a főszereplők fejében mintha hirtelen felgyulladt volna a villanykörte: *ja, tényleg, mi még nem is basztunk!* És akkor természetesen neki is láttak.
Mielőtt azonban bárki félreértene, szeretném leszögezni, hogy **nem azzal volt a problémám, hogy szexjelenetek kerültek a könyvbe.** Egy ilyen történetnél én is számítottam rájuk, sőt, a helyük és a szerepük is megvolt a fejemben. Csakhogy itt a mennyiség már egyértelműen a történet rovására ment, és egy idő után úgy éreztem, hogy az erotika nem kiegészíti a sztorit, hanem egyszerűen kiszorítja belőle.
A könyv első fele vérsiralmasan cammogott előre. Komolyan, azt hittem, kifolyik a szemem, annyira untam. Alig történt valami, ami igazán előrevitte volna a cselekményt, a fejezetek végére viszont rendre jutott egy lucskos szexjelenet, hátha attól majd felébred az olvasó. Hát, engem ez sem mentett meg az unalomtól. Aztán, amikor végre túllendültünk a történet felén, kezdtek beindulni a dolgok, de addigra már nehéz volt elengednem azt az érzést, hogy az írónő sokkal több energiát fordított a következő szexjelenet megtervezésére, mint magának a történetnek a felépítésére. Pedig itt egy bosszúhadjáratról beszélünk, amelynek rengeteg lehetősége lett volna izgalmas fordulatokra, veszélyes helyzetekre és komolyabb konfliktusokra.
Ami pedig igazán felbosszantott, az az volt, hogy a szereplők sokszor olyan döntéseket hoztak, amelyeknél egyszerűen csak fogtam a fejemet. Nem azzal van bajom, ha valaki a dühe, a gyűlölete vagy a bosszúvágy miatt elhamarkodottan cselekszik, hiszen ezek az érzelmek könnyen elhomályosíthatják az ember ítélőképességét. Egy ilyen történetben ennek még komoly szerepe is lehetne. Itt viszont sokszor nem azt éreztem, hogy a szereplők az érzelmeik miatt követnek el hibákat, hanem azt, hogy egyszerűen nem gondolkodnak előre, és olyan lehetőségeket hagynak figyelmen kívül, amelyekre szerintem maguktól is rá kellett volna jönniük.
Zane már az első részben is nagyon szimpatikus volt nekem. Nem is volt kérdés, hogy a második részt is olvasni fogom. Ez a történet és a karakterek jobban tetszettek, mint az első. Zane hatalmas forma, egyszerűen imádtam azt a pasit. Haláli megszólalásai voltak és tetszett az étzelmesebb oldala is.
Juniper egy vagány, bátor csaj. Inspiráló volt, hogy mennyire tud küzdeni. Szerintem szuperül volt megírva. A páros között a kémia egyszerűen zseniális volt és izgalomban sem volt hiány. Szerettem ezt a történetet, Zane felkerült a kedvenceim közé. Callum karaktere felkeltette az érdeklődésem, így nagyon várom az ő történetét is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Huhh.. hol kezdjem?! 🤷🏻♀️
Az eleje nekem egy picit lassabban indult be, mint az első résznek, ezért adtam a 4,5⭐️-t. De aztán jézusom.. sodort magával. És az a kémia, ami Juniper és Zane között volt már szinte égetett. 🫣
Ajánlom azoknak, akiknek az első rész tetszett! ❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat