Hazelthorn

Evander gondviselője a szeme láttára hal meg, a fiút pedig váratlanul egyedüli örököseként nevezte meg a végrendeletében annak ellenére, hogy nem vérszerinti rokona. Hamarosan megérkeznek a mindenre elszánt, kapzsi rokonok, akik szeretnék megkapni a jussukat az örökségből. Eközben Evander szeretne válaszokat kapni.
Ki ölte meg Byront? Miért nem szabad kimennie az elvadult kertbe? Milyen betegségre is szedi pontosan a gyógyszereit? És vajon miért akarta egykori legjobb barátja élve eltemetni?


Nehéz szavakkal kifejezni mennyire szerettem ezt a könyvet. És nem, nem szeretnék méltatlan hypot generálni körülötte. Számomra a könyv kiérdemelte az öt csillagot!
Azok, akik esetleg olvasták már a szerző korábbi könyvét, azok szerintem pontosan tudják mire gondolok, ha azt mondom, hogy C.G Drews a hangulatteremtés királynője. Az atmoszféra, amit képes megteremteni véleményem szerint egyedülálló. Részletgazdag környezeti jellemzések, növényi motívumok, szinte hagyod, hogy a könyv bekússzon a bőröd alá, és kivirágozzon...

A szereplők bonyolult múltja, a nyomasztó rejtélyek övezte kert, és az örökség utáni harc közötti összefüggéseket a szerző nagyon szépen csepegteti a történet előrehaladtával. Mindig pont annyit árul el, hogy még többet akarjon belőle tudni az olvasó, de mégsem eleget ahhoz, hogy idő előtt kiderüljön mi is történik pontosan.
Szerettem, hogy olvasás közben tucatnyi alkalommal meg tudott lepni, nem éreztem elcsépeltnek, sem pedig repetitívnek, és végül minden értelmet nyert az utolsó néhány fejezetben.

A könyv hangulata kifejezetten nyomasztó, groteszk, részben a test horror, részben emberi kegyetlenség miatt, de azt gondolom, hogy a kertet körüllengő sötét misztikum teszi fel a koronát. A romantikus szál is szokatlan, hiszen hőseink közötti heves gyűlölet ellenére mégis van egyfajta megszállott rajongás. Először azt gondoltam, hogy ez valamiféle traumakötődés, de később kiderült, hogy sokkal komplexebb, mint amit elsőre gondoltam volna.

Mit kaptam a könyvtől? Borzongást, pszichológiai hadviselést és egy torkonrúgást. Tökéletes őszi olvasmány volt!