KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Adelaide Hills, Ausztrália, 1959 szentestéje. Egy tikkasztó nap alkonyán egy férfi szörnyű dologra bukkan a tájat uraló rejtélyes udvarház közelében. A rendőrség nagy erőkkel fog nyomozásba, és Tambilla kisvárosa rövidesen Dél-Ausztrália legrejtélyesebb gyilkossági ügyének helyszínévé válik. Több mint fél évszázaddal később és több ezer kilométerrel távolabb Jess kétségbeesetten kutat egy jó sztori után. Két évtizedet húzott le újságíróként Londonban, ám kirúgása óta alig futja a napi betevőre. Egy váratlan telefonhívás miatt vissza kell térnie Sydney-be, miután az őt felnevelő nagyanyja, Nora kórházba kerül, és ápolásra szorul. Nagyanyja házában Jess egy valódi bűncselekményt taglaló könyvre bukkan: a Turner családra 1959 szentestéjén lesújtó tragédia sikertelen nyomozásának történetére. A könyvet lapozgatva megdöbbentő kapcsolatot talál a hírhedt gyilkosság és családja múltja között. Jess rálelt élete sztorijára; ám milyen árat kell fizetnie az igazság felderítéséért neki és a családjának? Kate Morton elsöprő sikerű új regénye a hazatérés keserédes érzéséről és a titkok romboló erejéről mesél - arról, hogy mit teszünk meg szeretteinkért, és milyen hazugságokat mondunk eközben másoknak és magunknak.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Hazatérés összességében erősen megosztó, de többnyire nagyra értékelt olvasmány: sokan aprólékosan kidolgozott, izgalmas és érzelmileg gazdag családregényként jellemzik. Különösen gyakran dicsérik a hangulatteremtést, a gyönyörű nyelvezetet és a múlt és jelen szálainak összefonását. A generációkon átívelő traumák, a családi titkok és a melankolikus, mégis reményteli tónus több olvasóra mélyen hatott.
Ugyanakkor néhányan lassúnak és túlírtnek érezték, főként a hosszú belső monológok és a túlzott magyarázatok miatt, sőt volt, aki unalmasnak találta. A rejtély egyesek szerint kiszámítható vagy logikátlan, néhány mellékszereplő pedig kevésbé kidolgozott maradt. A regény elsősorban a részletgazdag történelmi fikció, a családregények és a titkokkal átszőtt, atmoszférikus elbeszélések kedvelőinek ajánlható.
A Hazatérés számomra az a fajta történet volt, amely lassan, finoman, mégis ellenállhatatlanul húz be a saját világába. Kate Morton most is azt hozza, amit tőle a legjobban szeretek: egy több idősíkon futó, titkokkal teli családtörténetet, amelyben minden apró részletnek jelentősége van. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy egy régi, porosodó doboz tetejét emelem fel, és sorra kerülnek elő belőle a múlt elfeledett darabjai.
A regény atmoszférája gyönyörűen megkomponált. A helyszínek élnek, lélegeznek, és szinte körém zárják a történetet. A szereplők mélyek, árnyaltak, és mindegyikük hordoz valamit, ami lassan, rétegről rétegre tárul fel. Morton különleges tehetsége, hogy a múlt és a jelen szálait úgy fonja össze, hogy közben végig érezni a feszültséget, a kimondatlan kérdéseket és a közelgő felismeréseket.
A Hazatérés egyszerre melankolikus és reményteli, fájdalmas és gyönyörű. A végére úgy éreztem, mintha én is hazataláltam volna valamihez, amit régóta kerestem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon szép történet a családról, traumákról és a hazatalálásról. Ennek ellenére mégsem tudtam jobbra értékelni 3 csillagnál. Egyeltalán nem tetszett az író stílusa. Túl volt magyarázva az egész, elveszett a részletekben fölöslegesen. Unalmas volt. Kicsit inkább csak végig szenvedtem magam rajta. Az utolsó 100 oldal volt érdekes.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat