Mindketten tizenhét évesek. Mindketten félnek. Mégis mindketten igent mondanak. Tökéletes első randinak tűnt: végigkenuzni az ikertavakon, szendvicsekkel és sörrel a hűtőládájukban. Ám a két tizenéves, Amelia és James felfedeznek valamit a víz felszíne alatt, ami örökre megváltoztatja az életüket. Két emelet. Egy kert. És a bejárati ajtó nyitva áll. Egy ház a tó mélyén. A fiatalok egyetlen szabályhoz ragaszkodnak: nem kérdőjeleznek meg semmit. Így teljes természetességgel veszik birtokukba ezt a mesés otthont. Persze, hogyan is létezhetne egy ilyen lenyűgöző hely ellenszolgáltatás nélkül? Ez túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben Amelia és James lépésről lépésre felfedezik a házat és egymást a hullámok között, egy örök igazság könyörtelenül bebizonyosodik: Attól, hogy egy ház éppen üres, még nem biztos, hogy senki sem lakja.
Malerman kisregénye a weird fiction és a lélektani horror határvonalán egyensúlyozik, úgy, hogy a zsáner alapvető jegye, a fizikai és racionális törvények megbomlása már a kiindulópontnál megjelenik. A tó fenekén álló épület szerkezete, bútorai, tárgyai az évtizedes víz alatti lét ellenére sem rohadnak, nem lebegnek el és teljesen épek. A történet középpontjában álló két tizenéves a felfedezést követően felállít egy alapszabályt: tilos feltenni a 'hogyan' és 'miért' kérdéseket. Ez a mozzanat emeli a művet a weird irányzatába, ahol a szereplők nem racionális magyarázatot keresnek a lehetetlenre, hanem elfogadják és rituálisan belakják a megfoghatatlan, idegen valóságot. A feszültség és a különösség több specifikus rétegből adódik. Az elszigetelt térből: a ház egy eldugott, harmadik tavon található, amely kívül esik a külvilág hatókörén. Ez már önmagában egy zárt, sötét, fojtogató mikroverzum, de ott van még a mozdulatlanság iszonyata is. A víz alatti világ statikussága(a tökéletesen elrendezett csészék, a szekrényben lógó ruhák) nem megnyugtató, hanem természetellenes és baljóslatú. A racionalitás hiánya: A házat övező megszállottság és a mélyben rejtőző jelenés a megismerhetetlen, transzcendens fenyegetést testesíti meg, a fojtogató fizikai környezet(búvárkodás, oxigénhiány, sötétség) és a mentális leépülés összekapcsolásával éri el a hatását. Az író a felfoghatatlan jelenségek okozta egzisztenciális szorongásra épít és teszi mindezt olvasmányos módon, többé-kevésbé elkerülve a YA kliséket.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Josh Malerman aztán tudja, hogy kell pattanásig feszíteni az idegeket. Még a legártalmatlanabb dolgoktól is majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Azonban a címkék nagyon félrevezetőek, mert szerintem ez a könyv egy lélektani regény thriller köntösbe bújtatva.
A fülszöveg alapján arra számít az ember, hogy biztos lesznek benne vízi szörnyek, vízi szellemek és további vízi valamik, de nem. Ez a történet két kamasz szerelméről szól. Megmondom őszintén, én sem erre számítottam, de rendkívüli élmény volt, azt meg kell neki hagyni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat