Mi történik, ha a Zusak család az otthonába fogad három nagy testű, megveszekedett, harcban edzett kutyát - név szerint: Reubent, az ajtódon dörömbölő gonosz farkast; Archert, a jóképű, ámde halálos, szőke szépfiút; és a baljósan boldog vigyorú Frostyt, akit sétáltatni olyan, mintha egy zivatart próbálnál pórázon tartani? Természetszerűleg kitör a káosz: utcai csetepaték, parkbéli összecsapások, nyilvános megszégyenülések, tulajdont ért károk, sérülések, gyomormosás; hamisítatlan komédia, sokkoló tragédiákkal fűszerezve - és vérontás, amit ha nem látnál, el sem hinnél... Nem is beszélve egy több mint furcsa rendőri látogatásról a hajnali órákban. Minden kudarc ellenére és erős akaratot igénylő kitartás mellett azonban ott a legfontosabb: a mindent elsöprő szeretet, amely örömöt és családi összetartozást eredményez. A világ egyik legelismertebb történetmesélője megkapóan gyengéd, színes és elbűvölő visszaemlékezése a zűrzavarban fogant kapcsolódás szükségszerűségéről; egyben szerelmes levél az állataihoz, akik vidámságot és szépséget hoztak a családi életükbe - mindörökre megváltoztatva őket.
"[…] nem mi választjuk vagy mentjük meg a kutyáinkat, hanem ők mentenek meg minket."
Ennél a könyvnél a cím volt az, ami miatt igazán el akartam olvasni. Féltem, hogy csalódni fogok, hiszen Markus Zusak – A könyvtolvaj című műve anno negatív csalódás volt számomra, annak ellenére is, hogy annyian szeretik… Nekem nem tetszett. Szóval kissé félve kezdtem bele ebbe a Három vad kutya és az igazság könyvébe. Szerencsére pozitívan csalódtam, habár nem lett a kedvencem, de határozottan jobb élményekkel csuktam be a történet végén a kötetet, mint a korább élményeim.
Egy könyv tele boldogsággal, szenvedéssel, szomorúsággal, de ugyanakkor kutyákban és macskákban sincs benne hiány. Végigkövethetjük a Zusak család mindennapjait az állataikkal körülvéve. Bepillantást nyerhetünk az állattartás nehézségeibe, örömeibe, a család összetartó erejébe, és mindennapjaiba. A könyvben Markus Zusak bemutatja életüket a három kutyájukkal karöltve.
Megtudjuk, hogy állatmentés eredményeként került a családhoz az összes kutya, ami szerintem különösen nemes cselekedet. Nem leányálomként mutatja be az örökbefogadást, és a beszoktatást a szerző, hanem minden nehézségével tálalja az olvasó elé a mindennapokat.
Csodálatos könyv, amelyben bár ott lebeg a feladás, a kínok, mégis kitartó neveléssel, munkával, figyelemmel és kitartással neveli a kutyáit. Emellett persze ott van a család, a gyerekek is, akik szintén igénylik a törődést, figyelmet, szóval őket sem lehet elhanyagolni. Ebben a történetben minden mindennel egyensúlyban van, még ha olykor nagyon nehéz is ez. Ugyanakkor mindezek mellett az írás, a könyvkiadás, író-olvasó találkozók, előadások, határidők és dedikálások is helyet kaptak.
"A könyvek ott kezdődnek, ahol véget érnek."
Ez a könyv egy érzelmekben gazdag történet az állattartással kapcsolatban. Minden érzelemben gazdag olvasmány. Tetszett, hogy nem csak a boldog pillanatok kerültek terítékre, hanem a negatívumok is. Érzelmekre ható olvasmány. Tapasztalatok, érzések, élmények sokasága olvasható a könyvben. Nem minden csak a mosoly, vannak drámák, veszekedések is bőven, és mindezt az olvasó is megtapasztalhatja ebben a könyvben.
Ez a történet nem csupán a kutyákról szól, hanem a családról is, a gyászról, a felelősségről, és hogy a család hogyan birkózik meg mindezekkel együtt. Voltak részek, amelyek megmosolyogtattak, de olykor elszorult a torkom olvasás közben.
Olvasmányos stílusban íródott, gyorsan lehet haladni az olvasással. A szomorúságot, veszteséget, olykor kellő humorral szövi át, így segítve át ezeken a szakaszokon az olvasóját. A könyv végefelé képeket is találunk, ami nekem egyfajta pluszt adott az amúgy sem egyhangú olvasmányélményhez. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kézbe vettem ezt a könyvet és elolvastam. Mondhatni, hogy az eddigi kedvencf Zusak könyvem lett. Minden kutyaszerető embernek ajánlom, ha van kutyád, ha nincs akkor is.