Haldokló csillagok

Sajnos nekem egyáltalán nem jött be.
A sztori nem különleges, az írásmód elég zavaros volt számomra (nem tudom, hogy a fordítás okozhatta-e a sok furcsa, értelmetlen részt). A vége felé kicsit izgalmasabb dolgok történtek, de számomra ez sem mentette meg a könyvet.
Nagyon szép maga a könyv és tetszettek az illusztrációk, de biztosan nem olvasnám el újra.

Gyönyörű ez a kiadás, és nem csak a borító, hanem a fanartok, amik szerepelnek benne.
Adott egy tündérekkel, vámpírokkal és istenekkel teli dark fantasy, amiről nehéz lenne spoiler nélkül beszélni, de azért röviden megpróbálom elmondani, miért is szerettem nagyon.

Astraea a zsarnok király által vezetett és uralma alatt tartott Solanis birodalmában elzárva él, a hamis biztonság illúziójában, amíg meg nem érkezik hozzá Nyte. Hol egyfajta belső hangként, hogy pedig egy csak Astraea számára látható kivetülésként jelenik meg, de célja minden esetben egyértelmű, segíteni a lányt.
Astraea egy idő után döntésre jut, megszökik szeretője karjaiból, és egy olyan útra kel, amely titkokkal, veszéllyel, és veszteségekkel van kikövezve.
Át kell vegye legjobb barátnője helyét a Kiválasztottak játékában, ahol a győztes jutalma a védelem, hallhatatlanság és egy hely a királyi őrség tagjai közt.
A játékok során végig ott van Nyte egyrészt segítségként, másrészt viszont egy bosszantó, megfejthetetlen kivetülésként.

Nekem nagyon tetszett a férfi és női szereplő közti dinamika, ahogy az egymás szöges ellentétei vonzották egymást, a sötétség és a fény, melyek vagy kiegészítik, vagy végül teljesen elnyelik egymást. 🌗🌓

A történet az összefonódó sorsokat, a halálon átívelő szerelmet, a mély vonzalmat, valamint a reménytelenséget és a reményt bemutató érzelmi hullámvasút, ahol az olvasó és a női főszereplő együtt ismerik meg ennek a magával ragadó világnak a belső lényegét, és együtt jönnek rá, hogy senki nem az, aminek első pillanatra látszik.

Számomra tökéletes volt a történetvezetés, az írói stílus, és a cselekmény is.

A függővég nyilván erős, szóval ha tervezitek olvasni, szerintem érdemes egyből beszerezni a folytatást is ☺️

Wao. Egy új hatalmas világ, amiben jó volt elmerülni. De annyi kérdésem van! Viszont kivételesen nem csak a folytatásról. Ahogy Astraea fedezi fel önmagát a fogságból való kitörés után, majd lassan kezd rájönni pár dologra, én magam is elgondolkodtam egy csomó önismereti kérdésen. Van, amit tudom, hogy rosszul csinálok az életben és néhány jelenet ráébresztett ezekre újra meg újra... Emlékeztettek, hogy ezeken nekem is dolgoznom kell még. A történet nagyon tetszik, bár úgy érzem, még csak a felszínt kapargattuk eddig, de szerencsére már vár a polcomon a folytatás, így nem kell sokáig őrlődni! Szokásomhoz híven apró negatív kritika (ezért a mínusz fél csillag), szerintem kicsit csapongott néhány gondolatmenetben, és a monológ eleje nem feltétlenül kapcsolódott a végéhez (vagy a közepéhez) és sajnos itt is felfedeztem pár elírást, de ez utóbbiak mondjuk elhanyagolhatóak voltak, az élményt nem befolyásolták úgy, mint például az előző Dream-es könyvek esetében. Szóval jöhet a folytatás!