Gyilkosság kilátással
14 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 384
Agave Könyvek
(2025)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635984121
Mennyire ismerhetjük igazán a szomszédainkat? Mikor alakul át a mosolygós jószomszédi viszony iszonnyá? Celeste Van Duren, a vagyonos örökösnő biztonságos menedékként álmodta meg London legkisebb lakóparkját, a Marchfield teret. Olyan helynek, ahol azok találhatnak otthonra, akik a múltjuk elől menekülnek, vagy akiknek máskülönben nem lenne módjuk maradni abban a városban, amelyet otthonuknak neveznek. Legalábbis ez volt a terve. Ám amikor az egyik lakót holtan találják a konyhájában, a rendőrség pedig az áldozat bántalmazott feleségére próbálja rábizonyítani a gyilkosságot, egyértelművé válik, hogy a park nem is olyan biztonságos, mint Celeste hitte. Így azt teszi, amit bárki, akinek sok pénze, erős igazságérzete és fájós csípője van: felfogad két bérlőt, hogy járjanak a dolgok végére. Az egyik Audrey, a takarítónője, aki mindenkit ismer, és akit mindenki szeret. A másik Lewis, a bukott krimiíró, aki saját magát sem kedveli, nemhogy másokat. A páros csillapíthatatlan kíváncsisággal veti magát a nyomozásba. Bár mindenben különböznek, hamarosan valamiben egyetértenek: valaki a Marchfield téren hazudik. A nyomozás során aztán kiderül, hogy minden lakónak van rejtegetnivalója. De vajon mi felett siklott el Audrey és Lewis, ami valójában végig ott volt az orruk előtt? A szobalány és a Gyilkos a házban találkozik ebben a csavaros, hangulatos krimiben, amely London legkisebb lakóparkjában játszódik - Nicola Whyte regénye egy vérbeli rejtély feltárására invitál mindenkit, aki imádja, ha egy könyv az utolsó oldalig megtartja titkait.
Olvasói vélemények összefoglalója
Gyilkosság kilátással összességében kellemes, brit hangulatú cozy mysteryként működik, amelyet az olvasók leginkább az atmoszférája, finom humora és különc szereplői miatt kedveltek. Sokan különösen Audrey és Lewis párosát, valamint a köztük működő szellemes, civakodó dinamikát emelték ki, Celeste karizmatikus alakja pedig többek számára a regény egyik fénypontja volt.
A visszafogott, lassan kibontakozó tempó és a sok párbeszéd ugyanakkor megosztotta az olvasókat: egyesek szerint ez adja a könyv báját, másoknak viszont időnként hiányzott az izgalmasabb nyomozás lendülete. A több nézőpont, a számos mellékszereplő és a sok szál szintén nem mindenkinek bizonyult könnyen követhetőnek, miközben néhány olvasó hűvösnek vagy kevéssé mélynek érezte a karaktereket. Az atmoszférikus, karakterközpontú krimik kedvelőinek jó választás lehet, különösen azoknak, akik a pörgős rejtélyek helyett a brit, humoros és ráérősebb történeteket részesítik előnyben.
A visszafogott, lassan kibontakozó tempó és a sok párbeszéd ugyanakkor megosztotta az olvasókat: egyesek szerint ez adja a könyv báját, másoknak viszont időnként hiányzott az izgalmasabb nyomozás lendülete. A több nézőpont, a számos mellékszereplő és a sok szál szintén nem mindenkinek bizonyult könnyen követhetőnek, miközben néhány olvasó hűvösnek vagy kevéssé mélynek érezte a karaktereket. Az atmoszférikus, karakterközpontú krimik kedvelőinek jó választás lehet, különösen azoknak, akik a pörgős rejtélyek helyett a brit, humoros és ráérősebb történeteket részesítik előnyben.
Értékelések
Értékelés4,0
14 értékelés alapján
5
4 ×
4,5
2 ×
4
3 ×
3,5
0 ×
3
4 ×
2,5
1 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
32
Gyilkosság kilátással
Nicola Whyte
Olyan kis szirupos valami túl sok szállal. Nem az én stílusom.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Gyilkosság kilátással
Nicola Whyte
Ha szereted a Csütörtöki nyomozóklubot vagy a Gyilkos a házban című sorozatot, akkor ez a te könyved lesz.
Celeste van Duren, a tehetős idős hölgy és a ház tulajdonosa, afféle védőangyalként válogatta össze a lakókat. Az volt a terve, hogy itt azok élhetnek nyugalomban, akiknek szükségük van egy biztonságos helyre. Celeste igazi úrihölgy, kedves mosollyal és kőkemény igazságérzettel, meg egy rozoga csípővel, de ez sem akadály. Számára ez a kis közösség szentély, amit óvni kell. Szóval amikor a nyugalmat egy hullával feldíszítik, Celeste mondjuk úgy, kissé bepipul, de nem az áldozat miatt, hanem a gyanúsított miatt. A rendőrség rögtön a kézenfekvő gyanúsítottra, a sokat tűrt feleségre akarja ráverni az ügyet. Az áldozat, aki mellesleg nem volt egy ártatlan bárány, kisebb stílű bűnöző hírében állt, a saját konyhapadlóján végezte, és persze ki más lehetett a rendőrség szerint a tettes, mint a neje, akit az immár hallott férj állandóan vert. Majd ezután történik még valami, ami felett már Celeste nem hajlandó szemet hunyni.
Összeboronál két embert: Audrey-t, a mindenki titkát ismerő takarítónőt, aki kedves, empatikus és minden pletykát beszippant, valamint Lewis-t, a mogorva, kiégett krimiírót, akinek penge logikája van, csak épp társasági készsége nulla. Ők ketten civakodva, de zseniálisan egészítik ki egymást.
A szerző ügyesen dobálja a félrevezető nyomokat, így hol ebben, hol abban kezdtem elbizonytalanodni. Végül az utolsó előtti fejezeteknél már volt egy erős tippem, ami egyrészt célba talált, másrészt nagyon nem!
Pro: karakterek, akiket imádsz-utálsz, humor, ami feldobja a krimit, igazi kirakós érzés.
Kontra: lassabb tempó, nem akciófanoknak való, illetve pár mellékszereplőt jobban is kifejthetett volna az írónő.
De azt meg kell említenem, hogy az abszolút kedvenc karakterem Celeste. Ő az, aki egyszerre elegáns és hajlíthatatlan, aki a rozoga csípője ellenére is képes szembemenni a rendőrséggel, ha igazságtalanságot lát. Imádtam, ahogy a háttérből finoman, mégis kőkeményen mozgatja a szálakat, mint egy sakknagymester. Van benne valami szórakoztató kettősség: a bájos nagyi, aki sütit kínál, és a titkos hadvezér, aki kitalálja, hogyan kell összeterelni a szereplőket, hogy végül fény derüljön az igazságra. Róla érdekelne egy különálló történet!
Celeste van Duren, a tehetős idős hölgy és a ház tulajdonosa, afféle védőangyalként válogatta össze a lakókat. Az volt a terve, hogy itt azok élhetnek nyugalomban, akiknek szükségük van egy biztonságos helyre. Celeste igazi úrihölgy, kedves mosollyal és kőkemény igazságérzettel, meg egy rozoga csípővel, de ez sem akadály. Számára ez a kis közösség szentély, amit óvni kell. Szóval amikor a nyugalmat egy hullával feldíszítik, Celeste mondjuk úgy, kissé bepipul, de nem az áldozat miatt, hanem a gyanúsított miatt. A rendőrség rögtön a kézenfekvő gyanúsítottra, a sokat tűrt feleségre akarja ráverni az ügyet. Az áldozat, aki mellesleg nem volt egy ártatlan bárány, kisebb stílű bűnöző hírében állt, a saját konyhapadlóján végezte, és persze ki más lehetett a rendőrség szerint a tettes, mint a neje, akit az immár hallott férj állandóan vert. Majd ezután történik még valami, ami felett már Celeste nem hajlandó szemet hunyni.
Összeboronál két embert: Audrey-t, a mindenki titkát ismerő takarítónőt, aki kedves, empatikus és minden pletykát beszippant, valamint Lewis-t, a mogorva, kiégett krimiírót, akinek penge logikája van, csak épp társasági készsége nulla. Ők ketten civakodva, de zseniálisan egészítik ki egymást.
A szerző ügyesen dobálja a félrevezető nyomokat, így hol ebben, hol abban kezdtem elbizonytalanodni. Végül az utolsó előtti fejezeteknél már volt egy erős tippem, ami egyrészt célba talált, másrészt nagyon nem!
Pro: karakterek, akiket imádsz-utálsz, humor, ami feldobja a krimit, igazi kirakós érzés.
Kontra: lassabb tempó, nem akciófanoknak való, illetve pár mellékszereplőt jobban is kifejthetett volna az írónő.
De azt meg kell említenem, hogy az abszolút kedvenc karakterem Celeste. Ő az, aki egyszerre elegáns és hajlíthatatlan, aki a rozoga csípője ellenére is képes szembemenni a rendőrséggel, ha igazságtalanságot lát. Imádtam, ahogy a háttérből finoman, mégis kőkeményen mozgatja a szálakat, mint egy sakknagymester. Van benne valami szórakoztató kettősség: a bájos nagyi, aki sütit kínál, és a titkos hadvezér, aki kitalálja, hogyan kell összeterelni a szereplőket, hogy végül fény derüljön az igazságra. Róla érdekelne egy különálló történet!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Gyilkosság kilátással
Nicola Whyte
A Gyilkosság kilátással című kötetre először a címe és a cozy krimis hangulatot idéző megjelenése miatt figyeltem fel. Már maga a cím is egy kis brit fekete humort sejtetett, amit ugyan nem mindig kedveltem, de ha betalált akkor nagyon.
A történet egy különleges helyszínen, a Marchfield téren játszódik, tulajdonképpen ez egy átalakított lakópark Londonban. A komplexum tulajdonosa Celeste Van Duren, egy tehetős nyugdíjas, aki a nagylelkűség tökéletes példája, hiszen egyénre szabott árakat biztosít, az egyébként nem feltétlenül tehetős albérlői számára. A tér elsőre békés és zárt közösségnek tűnik, egészen addig, amíg az egyik lakót holtan nem találják a saját lakásában. A rendőrségi nyomozás mellett Celeste úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot, saját bérlői közül kér fel két „civil nyomozót”.
A történet szereplőgárdája kifejezetten színes és sokféle, mindegyikük más háttérrel, más titkokkal érkezett Marchfield térre. Ugyanakkor furcsa volt azt tapasztalni, hogy ez a zárt közösség, amit elvileg egyfajta menedéknek szántak, valójában mennyire laza szálakkal kapcsolódik egymáshoz és a lakók közül többen alig ismerik egymást.
A cselekmény tempója lassan indul, ráérősen építkezik, majd a nyomozás előrehaladtával valamivel lendületesebbé válik, de végig megtartja azt a visszafogott ritmust, ami távol áll a klasszikus pörgős krimik világától.
A szereplőket érdekesnek találtam, de egyikükkel sem tudtam igazán megbarátkozni, kissé hűvösek maradtak számomra, sem ellenszenvet, sem különösebb szimpátiát nem váltottak ki. A rengeteg párbeszéd viszont sokat dobott a történeten, kifejezetten jót tett a tempónak, és segített jobban megismerni az egyes karaktereket.
A történet során ugyan akadt néhány kisebb csavar, de ezek inkább finom meglepetések voltak, nem olyan fordulatok, amik után leesik az ember álla, viszont jól illeszkedtek a könyv általános, visszafogott hangulatához.
Bővebben: https://amyairsbook.blogspot.com/2025/10/nicola-whyte-gyilkossag-kilatassal.html
A történet egy különleges helyszínen, a Marchfield téren játszódik, tulajdonképpen ez egy átalakított lakópark Londonban. A komplexum tulajdonosa Celeste Van Duren, egy tehetős nyugdíjas, aki a nagylelkűség tökéletes példája, hiszen egyénre szabott árakat biztosít, az egyébként nem feltétlenül tehetős albérlői számára. A tér elsőre békés és zárt közösségnek tűnik, egészen addig, amíg az egyik lakót holtan nem találják a saját lakásában. A rendőrségi nyomozás mellett Celeste úgy dönt, nem hagyja annyiban a dolgot, saját bérlői közül kér fel két „civil nyomozót”.
A történet szereplőgárdája kifejezetten színes és sokféle, mindegyikük más háttérrel, más titkokkal érkezett Marchfield térre. Ugyanakkor furcsa volt azt tapasztalni, hogy ez a zárt közösség, amit elvileg egyfajta menedéknek szántak, valójában mennyire laza szálakkal kapcsolódik egymáshoz és a lakók közül többen alig ismerik egymást.
A cselekmény tempója lassan indul, ráérősen építkezik, majd a nyomozás előrehaladtával valamivel lendületesebbé válik, de végig megtartja azt a visszafogott ritmust, ami távol áll a klasszikus pörgős krimik világától.
A szereplőket érdekesnek találtam, de egyikükkel sem tudtam igazán megbarátkozni, kissé hűvösek maradtak számomra, sem ellenszenvet, sem különösebb szimpátiát nem váltottak ki. A rengeteg párbeszéd viszont sokat dobott a történeten, kifejezetten jót tett a tempónak, és segített jobban megismerni az egyes karaktereket.
A történet során ugyan akadt néhány kisebb csavar, de ezek inkább finom meglepetések voltak, nem olyan fordulatok, amik után leesik az ember álla, viszont jól illeszkedtek a könyv általános, visszafogott hangulatához.
Bővebben: https://amyairsbook.blogspot.com/2025/10/nicola-whyte-gyilkossag-kilatassal.html
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 29 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés