Gyilkos hagyaték

Első Mező Szabolcs könyvem, klasszikus krimi, kevés szereplő, szinte egy helyszínre korlátozódó eseménysor, mely leginkább a szereplők kihallgatására épül. A tettes kilétére csak az utolsó 50 oldalon jöttem rá, tehát a regény működik, izgalmas.
A nyelvezete és a stílusa néha zavaróan eklektikus, gondolom, a későbbi regényeinél már letisztultabb lesz.

Rettentően vártam ezt a könyvet, mégis mindig tologattam az olvasását ilyen olyan okok miatt. Utólag belátva, lehet, hogy valamit éreztem tudat alatt.

A cselekmény izgalmas és egyedi volt. Már az első bűntettnél gyorsan beindultak az események, mégis vontatottnak éreztem a stílus miatt.
A tettes kilétét az utolsó 50-60 oldalon sejtettem meg, addig nem is igazán volt tippem.

Az írásmódja nekem nagyon modoros, ahogy egy-két szereplő beszélt pedig teljesen karakteridegen volt. A nyelvezete inkább hasonlított egy 18-19.századi Angliában játszódó történethez, mint egy 2024-ben Magyarországon játszódóhoz.
A hosszú, már-már barokk körmondatokat sem éreztem helyénvalónak.

Nem volt rossz, folyamatosan áradt a feszültség a lapokból, az alap sztori is érdekes volt, mégis keserű szájízzel csuktam be a kötetet a a triviális hibák miatt.

Már a kezdetektől teljesen beszippantott ez a könyv! A gazdag család és a híres krimiíró köré épített történet egyszerre elegáns és hátborzongató, tele titkokkal, árulásokkal és kegyetlen játszmákkal. A hangulata erősen emlékeztetett Agatha Christie regényeire és a Tőrbe ejtve c. filmre, ami külön pluszt adott. Izgalmas, feszült, jól kidolgozott karakterekkel – krimi rajongóknak szinte kötelező olvasmány! 🤩