Gyilkos elme

Jó kis krimi, tetszenek a karakterek, "szeretem" a szektàs törtèneteket! Olvasok mèg tőle ez biztos!

Első könyvem az írónőtől, a könyvesbolt eladója ajánlotta.
A szektás témaválasztás és a működésük mechanizmusainak bemutatása különösen tetszett, és a sztori is izgalmas volt.
Egyetlen problémám, hogy sem a cím, sem a borító nem passzol a könyvhöz.

Van az a fajta ember, aki elsőre teljesen normálisnak tűnik. Kedves, nyugodt, figyel rád, mosolyog, meg úgy beszél veled, mintha te lennél az egyetlen ember a világon, aki számít. Aztán később kiderül róla, hogy úgy képes szétszedni mások fejét, mint Pista bácsi a bontott Ladát. Ilyenek ezek a szektás emberek.

A történet Samantha Brown halálával indul, ami elsőre öngyilkosságnak tűnik. Minden szépen el van rendezve, csak az egészből árad valami kellemetlen érzés. Kim Stone meg az a nő, aki ilyen helyzetben nem nyugszik bele abba, hogy hát ez van, ezzel le is zárjuk az ügyet. Ő már az elején érzi, hogy ez az egész bűzlik. Nem tudja még pontosan miért, csak azt, hogy valami rohadtul nincs rendben.

A nyomozás végül Unity Farmhoz vezet, ami kívülről egy békés, támogató közösségnek látszik. Tudod, az a hely, ahol mindenki túl kedves, túl nyugodt és túl megértő. Már attól kellemetlenül érzed magad, hogy senki nem küld el a francba.

Nem a klasszikus, minél több hulla, annál jobb thriller. Inkább arra épít, hogyan lehet embereket lassan befolyásolni. Hogyan lehet elérni, hogy valaki már a saját gondolataiban se bízzon teljesen. Ettől lesz az egész nyomasztó, és nem azért, mert állandóan sokkolni akar.
Unity Farm vezetői pont ezért működnek ennyire jól. Nem tipikus őrültek. Nem üvöltenek, nem viselkednek látványosan beteg módon. Nyugodtak, türelmesek, figyelmesek.
A könyv közben arról is beszél, mennyire könnyű kihasználni azokat, akik magányosak vagy elveszettek. Akik csak szeretnének valahová tartozni. Angela Marsons ezt nagyon jól mutatja meg, anélkül hogy túltolná vagy szájbarágná.
És ebben a közegben Kim Stone karaktere még jobban működik.
Kim továbbra sem egy kedves ember. Nincs sok türelme, nem finomkodik, és szemmel láthatóan az emberek nagy része idegesíti. Viszont elképesztően jó nyomozó. Gyorsan átlátja a hazugságokat, és egyáltalán nem érdekli, ha közben valaki megsértődik egy-egy beszólásán.
Pont ezért érdekes ebben a történetben: ő az egyetlen ember, aki nem hajlandó beleolvadni ebbe az egész manipulációs játékba. Nyers, sokszor bunkó, de legalább őszinte.

Bryant teljesen más karakter. Nyugodtabb, emberibb, sokkal türelmesebb. Kettejük dinamikája még mindig az egyik legerősebb része a sorozatnak. Bryant próbálja egyben tartani a csapatot, miközben ebben a részben neki is elég kemény feladatot szánt az írónő.

A Gyilkos elme szerintem azért az egyik erősebb Kim Stone-rész, mert nem csak a gyilkosságra koncentrál, hanem arra, hogyan működnek az emberek egymással. Hogy milyen könnyű valakit lassan szétcsúsztatni fejben úgy, hogy kívülről közben minden teljesen normálisnak látszik.