2024 irodalmi Nobel-díjas szerzője, Han Kang új regénye. A férfi ógörög szavakat rajzol a táblára, ügyesen leplezve, hogy szinte csak foltokat lát: egy örökletes betegség miatt hamarosan megvakul. A nő szorgalmasan jegyzetel, és senki nem sejti, hogy képtelen megszólalni: miután elvesztette édesanyját és a kisfia feletti felügyeleti jogot, fájdalmában megnémult. Mindketten azért vannak ebben a szöuli tanteremben, hogy egy holt nyelv szépségében leljenek vigaszra, ami végül nemcsak túlélni segíti, de egymás karjába is sodorja őket - együtt talán visszatalálnak a hanghoz és a fényhez. Az irodalmi Nobel-díjas Han Kang harmadik magyarul megjelent regényében két folyton szemlélődő, magányos ember csendes kitartással igyekszik feldolgozni az őket ért veszteségeket. A Görög leckék egyedülálló és érzéki mű, mely az emberi élet alighanem legfontosabb kérdéseire keres választ: hogy bírjuk el a lét súlyát, meg tudjuk-e magunkat értetni szóval vagy anélkül, és tudunk-e igazán kapcsolódni egymáshoz? A regény líraian elmosódó képek sora, és néma szóáradat, amely még sokáig visszhangzik az olvasóban. "Az arc, amit életünk során a leggyakrabban elképzelünk, a sajátunk."
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Görög leckék fogadtatása megosztó, de az olvasók többsége rendkívül erős irodalmi élményként ír le róla. Sokan kiemelik a finom, lírai nyelvet, a sűrű atmoszférát és azt, hogy a könyv mély érzelmi nyomot hagy.
A mű komor, magányos és lelkileg megterhelő hangulata egyesek számára lenyűgöző, másoknak viszont nehezen befogadható. Többen úgy érzik, hogy a hagyományos történetvezetés helyett inkább érzések, benyomások és hangulatok sorozatát kapják, emiatt a szereplőkhöz sem mindenki tud közel kerülni. A nyelv, a kommunikáció és a kimondhatóság kérdései főként azokat szólíthatják meg, akik szeretnek elmélyülten töprengeni, míg a cselekményesebb, közvetlenebb regényeket keresőknek kevésbé ajánlott.
Rendkívül szépen megírt jelenetek, a mélyembe hatoló érzések jellemzik ezt a könyvet. Nem könnyű, de nem is vártam, hogy az legyen.
Ennek a könyvnek nyoma marad.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Han Kang világa nem az én világom .
Nem érdekel mi történik a szereplőkkel , nem fordít gondot arra az iromány , hogy az olvasó bármilyen relációba kerüljön velük. Nem valódi történet, hanem érzések , erzetek , benyomások akvarell szerű felskicceléseinek laza sorozata . Szépen megírt , önálló világot es hangulatot teremtő mű , értem miért tartják őt jó írónőnek, de számomra a 170 oldalas könyvei is fájdalmasan hosszúnak tűnnek.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Tartottam ettől a könyvtől, mert Han Kang előző két könyve rendesen kicsinált lelkileg. Nos, ez sem könnyű darab, hangulatában a Növényevőhöz tudnám hasonlítani, de azzal ellentétben kínál némi reményt. Hiába árad a lapokról a két szereplő végtelen magányossága az egymásra találásuk ad némi enyhet így a végére. Mert ha ez sem lenne simán belefulladtam volna abba a gyötrő magányba és fájdalomba ami ebben a két emberben van. Egészen lenyűgöző ahogy Han Kang mindenféle pátosz nélkül a lehető legegyszerűbb líraisággal ábrázolja milyen az egyedüllét, milyen önmagunkba zárva lenni és abban, hogy ez ennyire meg tudja ragadni az embert nagy szerepe van a fordítónak, Kiss Marcellnek is aki egészen kiváló munkát végzett. Rövidsége ellenére ez a mű sűrű, komor, jéghideg, minden mondata súlyként ül a lelken. Han Kang tehetsége vitathatatlan, az a fajta író aki tényleg nyomot hagy a világban.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat