Gone with the Wind
57 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 851
Alma books
(2021)
Nyelv: Angol
ISBN: 978-1-84749-860-1
The pampered daughter of a wealthy Georgian plantation owner of Irish descent, sixteen-year-old Scarlett O’Hara soon realizes that young men can’t resist her charms, despite her forthright manners and her refusal to embrace her mother’s ladylike ways. Her romantic intrigues lead her to an early marriage, but when the war between the Union and the Southern States breaks out and she is left a young widow, Scarlett’s life is turned upside down, and she finds herself embroiled, together with the world surrounding her, in a long struggle for survival. Both a coming-of-age tale and a historical epic, Gone with the Wind is regarded as one of the great American novels, and is perhaps one of the most popular stories in the Western canon. Famously inspiring the iconic 1939 Oscar-winning film starring Vivien Leigh as Scarlett and Clark Gable as the rakish but cynical Rhett Butler, it is Margaret Mitchell’s only published novel, and a living testament to the irrepressible resilience of the American spirit.
Olvasói vélemények összefoglalója
Readers largely regard Gone with the Wind as an emotionally immersive, memorable reading experience, especially for its vivid depiction of the American Civil War and the social changes surrounding it. Many praise the richly developed characters, sweeping atmosphere, and ability to sustain interest across its considerable length.
Scarlett is a divisive figure: some admire her resilience and determination, while others find her selfishness, stubbornness, or lack of growth frustrating. Rhett Butler is frequently singled out as a charismatic, witty presence who brings energy to the story, while Melanie’s quiet strength and loyalty also earn strong affection. A recurring criticism is the uneven pacing, with some readers finding the novel overlong or overly focused on romantic suffering, and a few struggled to get through the opening. Overall, it is best suited to readers who enjoy expansive historical fiction, complex characters, and intense emotional drama.
Scarlett is a divisive figure: some admire her resilience and determination, while others find her selfishness, stubbornness, or lack of growth frustrating. Rhett Butler is frequently singled out as a charismatic, witty presence who brings energy to the story, while Melanie’s quiet strength and loyalty also earn strong affection. A recurring criticism is the uneven pacing, with some readers finding the novel overlong or overly focused on romantic suffering, and a few struggled to get through the opening. Overall, it is best suited to readers who enjoy expansive historical fiction, complex characters, and intense emotional drama.
További kiadások
Gone with the Wind
Gone With the Wind
Értékelések
Értékelés4,7
57 értékelés alapján
5
41 ×
4,5
5 ×
4
8 ×
3,5
1 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
1 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
57
Gone with the Wind
Margaret Mitchell
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Elfújta a szél 1-2.
Margaret Mitchell
Talán az a baj, hogy rögtön Dosztojevszkij után olvastam?🤨
Valószínűleg igen.
Legnagyobb szerelmes regény? 🤨
Terjedelmileg biztosan, de nagyobb volt a szerelem Scarlett és Tara között, mint Scarlett és Rhett között.
Őszintén bevallom, hogy kínlódtam kicsit a könyvvel, nem kedveltem Scarlettet ( ez a végére se változott meg), Mammyt, Ashleyt,
de még Ellen O’Harat se. Egyik szereplő se fogott meg, Mammy különösen idegesített, pont úgy, mint Pittypat néni, vagy bármelyik déli idős hölgy. Aztán hála a fentieknek, végre betoppant Rhett Butler, aki nem félt helyre tenni a picsogó déli népet. Az én szememben ő vitte az egész történetet, minden izgalmat ő hozott ebbe a könyvbe. Nekem ő volt a megváltó, a délieknek meg a sehonnai Butler kapitány. Én kedveltem, nevettem a beszólásain, a déliek meg megvették, messziről elkerülték. Én alig vártam, hogy újra megjelenjen és egy kis izgalmat csempészen az oldalak közzé, a déliek meg a fejüket is elfordították, ha megláttak Atlanta utcáin emelt fővel, egyenes háttal, csillogó ruhában járkálni a legnagyobb éhezés, szenvedés, szegénység közepette, amit az észak-dél háború váltott ki.
Na jó, talán az utóbbi nem mindig volt igaz, mert a déliek, azok a gőgös, makacs emberek, amíg hasznot tudtak húzni Butler kapitányból, eltűrték, sőt ők maguk hívták meg otthonaikba. De rögtön, amikor valami olyant tett, ami nem egyezett az ők déli felfogásukkal hátat fordítottak neki, kitagadták és hála a jó égnek, Butler ezt meg se parittyázta.
Ez történt Scarlettel is, aki a háború és férje elvesztése után magának kellett megkeresnie a mindennapi betevőt. Scarlettre hárult ez a feladat, Scarlettre, aki szeretett elkényeztetett úri kisasszony lenni, gavallérokat tartani, imádta, ha körül rajongják. Mégis különb volt ő az összes női ismerősénél, dolgozott a nehéz időkben, méghozzá keményen és, amikor saját vállalkozásba kezdett és meg is élt belőle, támogatni is tudta a családját, rokonait, az emberek megvetették, elítéltek. Bár való igaz, Scarlett a gőgös viselkedésével, gonosz megjegyzéseivel, kiállhatatlanságával meg is érdemelte mindezt. Okosabb, bátrabb, ravaszabb volt a női társainál, mégis úgy viselkedett, mint egy elkényeztetett kislány. Miután gyereke született csak még inkább antipatikussá vált, az elején úgy tűnt el is felejtette, hogy van egy fia, aztán, amikor feltűnt a kis Wade az oldalakon, azt kívántam soha többet ne legyen szó róla olyan hűvösen bánt vele az anyja, akit jobban érdekelt Ashley Wilkes “üldözése”, mint a saját gyereke, később gyerekei.
Bármekkora fejlődésen is ment keresztül Scarlett, nem szerettem meg. Túl későre történt meg és nem tudtam megbocsátani, hogy olyan konok volt. Késő volt ez, mint a Rhettnek tett vallomása az érzéseiről.
Összeségében nem bántam meg, hogy elolvastam, hisz voltak élvezhető, kedves pillanatok is benne, de van egy olyan érzésem, hogy egy klasszikus olvasást se lehet megbánni.
Valószínűleg igen.
Legnagyobb szerelmes regény? 🤨
Terjedelmileg biztosan, de nagyobb volt a szerelem Scarlett és Tara között, mint Scarlett és Rhett között.
Őszintén bevallom, hogy kínlódtam kicsit a könyvvel, nem kedveltem Scarlettet ( ez a végére se változott meg), Mammyt, Ashleyt,
de még Ellen O’Harat se. Egyik szereplő se fogott meg, Mammy különösen idegesített, pont úgy, mint Pittypat néni, vagy bármelyik déli idős hölgy. Aztán hála a fentieknek, végre betoppant Rhett Butler, aki nem félt helyre tenni a picsogó déli népet. Az én szememben ő vitte az egész történetet, minden izgalmat ő hozott ebbe a könyvbe. Nekem ő volt a megváltó, a délieknek meg a sehonnai Butler kapitány. Én kedveltem, nevettem a beszólásain, a déliek meg megvették, messziről elkerülték. Én alig vártam, hogy újra megjelenjen és egy kis izgalmat csempészen az oldalak közzé, a déliek meg a fejüket is elfordították, ha megláttak Atlanta utcáin emelt fővel, egyenes háttal, csillogó ruhában járkálni a legnagyobb éhezés, szenvedés, szegénység közepette, amit az észak-dél háború váltott ki.
Na jó, talán az utóbbi nem mindig volt igaz, mert a déliek, azok a gőgös, makacs emberek, amíg hasznot tudtak húzni Butler kapitányból, eltűrték, sőt ők maguk hívták meg otthonaikba. De rögtön, amikor valami olyant tett, ami nem egyezett az ők déli felfogásukkal hátat fordítottak neki, kitagadták és hála a jó égnek, Butler ezt meg se parittyázta.
Ez történt Scarlettel is, aki a háború és férje elvesztése után magának kellett megkeresnie a mindennapi betevőt. Scarlettre hárult ez a feladat, Scarlettre, aki szeretett elkényeztetett úri kisasszony lenni, gavallérokat tartani, imádta, ha körül rajongják. Mégis különb volt ő az összes női ismerősénél, dolgozott a nehéz időkben, méghozzá keményen és, amikor saját vállalkozásba kezdett és meg is élt belőle, támogatni is tudta a családját, rokonait, az emberek megvetették, elítéltek. Bár való igaz, Scarlett a gőgös viselkedésével, gonosz megjegyzéseivel, kiállhatatlanságával
Bármekkora fejlődésen is ment keresztül Scarlett, nem szerettem meg. Túl későre történt meg és nem tudtam megbocsátani, hogy olyan konok volt. Késő volt ez, mint a Rhettnek tett vallomása az érzéseiről.
Összeségében nem bántam meg, hogy elolvastam, hisz voltak élvezhető, kedves pillanatok is benne, de van egy olyan érzésem, hogy egy klasszikus olvasást se lehet megbánni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Elfújta a szél 1-2.
Margaret Mitchell
Háromszor kezdtem elolvasni mire sikerült túljutni az első 100-150 oldalon. Örülök, hogy kitartottam, mert azután minden pillanatát imádtam! Nem tudtam letenni! És nagyon mérges vagyok Scarlettre! 😅
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 54 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés