Gondterhes nyomozók

Imádtam. Humoros párbeszédek, cuki szereplők és egy fura kutya.

"-A Google nem téved.
-Ezt ki mondta?
-Nem tudom. Isten.”

Alice, azért hogy egy új lapot nyisson az életében, elköltözik, hogy ott várja a baba érkezését. Azért, hogy segítsen önmagán, férjével beiratkozik egy szülésfelkészítő tanfolyamra, ahol viszont közel sem hétköznapi dolgok történnek.

Ha egy szóval kellene jellemeznem az élményt, azt mondanám kellemes volt.

Bár az elején azt éreztem az író foggal körömmel akarja bebizonyítani, hogy ő vicces és ezért olyan erőltetett poénok kerültek a lapok közé, hogy aligha tudtam volna őszintén nevetni rajtuk.

Amikor megtörténik az eset, akkor viszont mintha félbevágták volna az erőltetettséget. Olyan jól szituált viccek kerekedtek ki belőle, hogy azokat már tényleg megmosolyogtam, volt amin nevettem is.

Alice ahhoz képest hogy anya lesz, az egyik legszerencsétlenebb, és van hogy teljesen elfelejti, hogy ő éppen szülni fog. Néha már idegesített is, a férjével együtt, de a többiek igazán a szívembe lopták magukat.

Szeleburdi és flúgos volt a javából, mind a helyszín mind a cselekmény, de élveztem mert kikapcsolt.

A krimi része is ki volt a dolgozva, bár egy indítékra rájöttem, a többi számomra is homály és meglepetés volt, ami úgy gondolom egy ilyen regénynél fontos.

Szóval összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, voltak jó pillanatai. Megvannak a maga hibái, de aki szereti ezt a zsánert az ebben a kötetben sem fog csalódni.