Hosszú nyári vakáció vár a tízéves a fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, abban az időben, amikor "Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre". A "forró" délen, ahol - ellentétben Izlanddal - magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A felismerést, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli barátaink, a kedvenc regényhőseink sem maradnak mindig velünk, a Beatles zenéje festi alá. A belátást a kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszony, a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A "felnőttek halott gyerekek", állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.
Szeretem Steffánson nyelvezetèt, látásmódjàt, így ez a könyve is nagyon tetszett, de kevèsbè vitt magával, mint pl. A hiányod maga a sötètsèg. Mèg humoros rèszek is vannak benne, de a cím azért csalóka egy picit, mert én komolyabb tartalomra számítottam.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nagyon sajnálom, hogy hangoskönyvben hallgattam ezt a könyvet, bár lehet olvasva sem lett volna jobb. Stefánsson stílusa a Menny és pokol trilógiában olyan csodás volt, de itt hallgatva nem igazán jött át. Nehezen követtem a történetet is, nem kötött le, elég vontatottnak éreztem. Lehet olvasva is hasonló élmény lett volna. Azt hiszem az ilyen jellegű könyveket inkább olvasni fogom, mint hallgatni.
Sajnos ez most így 2 csillag, és főleg a hangoskönyv formátum miatt.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat