Godsgrave – Istensír (Öröknappal 2.)
17 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 520
Könyvmolyképző Kiadó
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789636753276
Ott, ahol örök a három nap fénye, egy könyörtelen orgyilkos folytatja bosszúhadjáratát. Mia Corvere megtalálta a helyét a Szent Vérontás Asszonyának pengéi között, de mesterei szerint érdemtelenül. Így csak a köztársaság eldugottabb szegleteiben végezheti véres munkáját, és nem kerülhet közelebb azokhoz, akik elpusztították a családját. Mi több, amikor parancsba kapja, hogy Scaeva konzul érinthetetlen, Miában felmerül a gyanú, hogy a Vörös Templom a saját pecsenyéjét sütögeti. Amikor kihirdetik, hogy a gladiatiijátékok lezárásán Scaeva tőle szokatlan módon megjelenik a nyilvánosság előtt, Mia eladatja magát rabszolgának, hogy végezhessen vele. Az aréna porondján Mia új ellenségeket és barátokat szerez. Amikor kénytelen végignézni új szövetségesei halálát, kételkedni kezd saját céljaiban, és csupán egy titokzatos új árnyra számíthat a rá váró élet-halál küzdelemben… Az Öröknappal világában játszódó izgalmas folytatás minden fantasyrajongónak fölöttébb ajánlott! Légy részese a vérrel írt legendának!
Olvasói vélemények összefoglalója
A Godsgrave – Istensír (Öröknappal 2.) fogadtatása összességében nagyon pozitív, bár több olvasó szerint valamivel kevésbé magával ragadó, mint az első kötet. A könyv legerősebb vonásai közé a sötét, kegyetlen hangulat, a véres arénavilág és a következetesen nyugtalanító világépítés tartozik. Mia továbbra is szerethető és érdekes főszereplő, miközben a mellékszereplők és a világ politikai háttere is több figyelmet kapnak.
Sokan dicsérik Jay Kristoff lendületes, látványos és fekete humorral átszőtt írásmódját, valamint a harcjeleneteket és a váratlan fordulatokat. A vélemények szerint a történet későbbi részei jelentősen felpörögnek, és több olvasóban erős kíváncsiságot ébresztettek a folytatás iránt. Ugyanakkor a könyv első fele többeknek lassúnak vagy átvezető jellegűnek tűnt, és nem minden történetszál, illetve új karakter kötötte le őket egyformán.
Megosztónak bizonyultak a váltakozó idősíkok és a hosszú lábjegyzetek is: egyesek értékes háttérinformációkat és humort találtak bennük, másokat viszont kizökkentettek az olvasásból. A könyv elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a brutális, sötét fantasykat, az összetett világokat, a morálisan bizonytalan szereplőket és a merész, szarkasztikus elbeszélői hangot.
Sokan dicsérik Jay Kristoff lendületes, látványos és fekete humorral átszőtt írásmódját, valamint a harcjeleneteket és a váratlan fordulatokat. A vélemények szerint a történet későbbi részei jelentősen felpörögnek, és több olvasóban erős kíváncsiságot ébresztettek a folytatás iránt. Ugyanakkor a könyv első fele többeknek lassúnak vagy átvezető jellegűnek tűnt, és nem minden történetszál, illetve új karakter kötötte le őket egyformán.
Megosztónak bizonyultak a váltakozó idősíkok és a hosszú lábjegyzetek is: egyesek értékes háttérinformációkat és humort találtak bennük, másokat viszont kizökkentettek az olvasásból. A könyv elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a brutális, sötét fantasykat, az összetett világokat, a morálisan bizonytalan szereplőket és a merész, szarkasztikus elbeszélői hangot.
Értékelések
Értékelés4,8
17 értékelés alapján
5
13 ×
4,5
1 ×
4
2 ×
3,5
1 ×
3
0 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
26
Godsgrave – Istensír (Öröknappal 2.)
Jay Kristoff
Mia története folytatódik, méghozzá egy olyan irányba, amire az első rész után nem számítottam. Ha szeretted a Spartacus sorozatot akkor szerintem imádni fogod.
Rabszolgák, gladiatii iskola (gladiátoriskola), kegyetlen kiképzések, rivalizálás, bajtársiasság, hatalmas arénák és természetesen rengeteg vér. Kristoff pedig hozza a formáját, úgyhogy itt aztán tényleg senki nincs biztonságban.
A történet elején két idősíkon követjük az eseményeket. Az egyikben Mia már nyakig benne van ebben az egész gladiatii őrületben, a másikban pedig fokozatosan megtudjuk, hogyan jutott el idáig. Közben természetesen a bosszújáról sem feledkezik meg, csak éppen egyre több minden kerül az útjába.
Ja és persze a fordulatok sem maradnak el! Ez már amúgy a 4. Kristoff könyvem viszonylag rövid időn belül és kezdem úgy érezni, hogy lassan kiismerem ennek az embernek a beteg agyát. Volt egy-két húzás, amit sikerült előre megtippelnem, de azért így is bőven akadt olyan pillanat, amikor csak pislogtam, hogy ezt most komolyan meglépte? Szóval olvasás közben nem egyszer volt “hoppácska” érzésem.
A humorát továbbra is imádom. Egészen elképesztő, hogy képes a legbrutálisabb jelenetek közepébe is becsempészni valami akkora baromságot, amin hangosan felröhögök. A könyvben szereplő köpőféreg például önmagában megérne egy külön bejegyzést. De meghagytam TikTokra.
Viszont ez a rész egy hajszállal elmaradt a Nevernight mögött. Volt néhány karakter és történetszál, ami kevésbé érdekelt és időnként azt éreztem, hogy nem szippant be annyira a könyv, mint az elődje. Aztán elérkezünk a végéhez, Kristoff pedig megint úgy dönt, hogy teljesen tönkreteszi a lelki nyugalmam. Az utolsó fejezetekben annyi minden történik, hogy alig győztem kapkodni a fejem.
Összességében szerettem a Godsgrave-et. A gladiatii vonal telitalálat volt, Mia továbbra is remek főszereplő és bár az első rész jobban tetszett, ez egy jó folytatás lett.
Most pedig ide a következő részt!
Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN8SAekxR/
Rabszolgák, gladiatii iskola (gladiátoriskola), kegyetlen kiképzések, rivalizálás, bajtársiasság, hatalmas arénák és természetesen rengeteg vér. Kristoff pedig hozza a formáját, úgyhogy itt aztán tényleg senki nincs biztonságban.
A történet elején két idősíkon követjük az eseményeket. Az egyikben Mia már nyakig benne van ebben az egész gladiatii őrületben, a másikban pedig fokozatosan megtudjuk, hogyan jutott el idáig. Közben természetesen a bosszújáról sem feledkezik meg, csak éppen egyre több minden kerül az útjába.
Ja és persze a fordulatok sem maradnak el! Ez már amúgy a 4. Kristoff könyvem viszonylag rövid időn belül és kezdem úgy érezni, hogy lassan kiismerem ennek az embernek a beteg agyát. Volt egy-két húzás, amit sikerült előre megtippelnem, de azért így is bőven akadt olyan pillanat, amikor csak pislogtam, hogy ezt most komolyan meglépte? Szóval olvasás közben nem egyszer volt “hoppácska” érzésem.
A humorát továbbra is imádom. Egészen elképesztő, hogy képes a legbrutálisabb jelenetek közepébe is becsempészni valami akkora baromságot, amin hangosan felröhögök. A könyvben szereplő köpőféreg például önmagában megérne egy külön bejegyzést. De meghagytam TikTokra.
Viszont ez a rész egy hajszállal elmaradt a Nevernight mögött. Volt néhány karakter és történetszál, ami kevésbé érdekelt és időnként azt éreztem, hogy nem szippant be annyira a könyv, mint az elődje. Aztán elérkezünk a végéhez, Kristoff pedig megint úgy dönt, hogy teljesen tönkreteszi a lelki nyugalmam. Az utolsó fejezetekben annyi minden történik, hogy alig győztem kapkodni a fejem.
Összességében szerettem a Godsgrave-et. A gladiatii vonal telitalálat volt, Mia továbbra is remek főszereplő és bár az első rész jobban tetszett, ez egy jó folytatás lett.
Most pedig ide a következő részt!
Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN8SAekxR/
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Godsgrave – Istensír (Öröknappal 2.)
Jay Kristoff
– Az apám mindig azt mondta, az a jó történet titka, hogy tudjuk, mikor kell abbahagyni. Ha elég sokáig folytatják, kiderül, hogy boldog befejezés nem létezik.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Godsgrave – Istensír (Öröknappal 2.)
Jay Kristoff
- Túl sok könyv. Túl kevés évszázad.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 23 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés