KÜLÖNLEGES, ÉLDEKORÁLT KIADÁS Bosszúra szomjazom. Amikor Mia Szokolov, maffia örökösnő és szelektív néma, sikeresen Landon ellen fordítja a saját fegyverét, rádöbben, hogy a tetteinek talán nem kívánt következményei lehetnek. Landon King egy zseniális művész, egy elegáns, piperkőc gazdag fiú és Mia legszörnyűbb rémálma. Még sosem találkozott senkivel, akinek ugyanolyan gyengéje a gonoszság, mint neki. De Landon felfedezi, hogy Mia a kemény páncélja mögött is olyasmivel birkózik, ami túl borzalmas ahhoz, hogy hangosan kimondja. Mia nem képes lerázni Landont, és közben egyre jobban ragaszkodik hozzá annak ellenére, hogy a fiú látszólag folyton képes kihozni őt a sodrából, és a pszichotikus hajlamai mindig egy határon túlra hajszolják. És ahogy Landon mind közelebb kerül a Mia múltjában rejlő igazsághoz, már a fenyegető veszély sincs messze. Mia megtanult bízni Landonban, de a fiú vajon megvédi-e vagy tönkreteszi?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A God of Ruin fogadtatása többnyire lelkes, bár több olvasó szerint nem múlja felül egyértelműen a sorozat korábbi kedvenceit. Sokan különösen Landon összetett, veszélyes és manipulatív személyiségét, valamint látványos karakterfejlődését emelték ki. Mia vagány, erős és karakán főhősnőként sokak tetszését elnyerte, miközben a kettejük közötti szócsaták és feszültséggel teli dinamika is gyakori dicséretet kapott.
A könyvet az olvasók sötét, érzelmes, humoros és helyenként meglepően gyengéd hangulata miatt is kedvelték, a művészet hangsúlyos jelenléte pedig szintén pozitívumként jelent meg. Másoknak lassan indult be, a történet szerkezete túlságosan hasonlított az előző részekéhez, vagy nem bizonyult elég merésznek és intenzívnek a várakozásaikhoz képest. Összességében azoknak ajánlható, akik szeretik a sötét romantikát, a morálisan nehéz karaktereket és a két sérült, egymást fokozatosan kiegészítő főszereplő kapcsolatára épülő történeteket.
Fú, ez volt a kedvenc részem, mégjobban tetszett mint az első, pedig azt is nagyon szerettem.
Azt hiszem legjobban azért tetszett, mert imádtam Lan és Mia karakterét is.
A sztori is jó volt, főleg azért mert Lan nagyon érdekes személyiség, de Mia traumáját sem lehet félválról venni.
Rádaásul humoros is volt, és nagyon sikerült megragadni szerintem a kémiát - és a macska egér játékot, amit az ilyen könyvekben szeretek.
Itt-ott még cuki is volt, és a maga módján romantikus. :D
Kb 2 nap alatt kiolvastam, úgyhogy nagyon peregtek a lapok a kezeim közt.
Landon egy nárcisztikus ember - elvileg, és egoista is, és nem igazán tudja kezelni az érzelmeit - merthát nincsenek is neki, egészen addig amíg megnem ismeri Miát. A karakterében az volt még szerintem nagyon érdekes, ahogyan analizálta az embereket, és megfigyelte őket.
És megint az van, hogy a szörnyetegek is szerethetőek, és a szörnyetegek is képesek a szeretetre, ha megtalálják a múzsájukat.
Lan pedig nagyon védelmezően, és ellentmondást nem tűrően harcolt Mia szerelméért, annak ellenére, hogy minden átlagos érzést tanulnia kellett, hiszen még a saját testvéreivel sem volt képes megfelelő kötődést kialakítani.
Mia pedig egy jószívű lány, aki elveszítette a hangját, egy trauma miatt, miután többé nem beszélt.
Vajon Landon képes lesz vissza adni neki, amit elveszített?
Belehet tölteni az ember lelke mélyén az ürességet?
Remélem igen, és remélem minden Jin-nek megvan a Jang-ja.
Egyre jobban a szívemhez kezd nőni ez a sorozat, és az egész világ amit létrehozott ezekkel a srácokkal az írónő!
Számomra +++
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat