Márai Sándor (1900-1989) ereje teljében lévő középkorú férfiként vállalkozott arra, hogy Füves könyvében közzétegye azon megfigyeléseit és tanácsait, amelyek megkönnyíthetik, illetve értelmessé és tartalmassá tehetik egy művész vagy a műveltséget fontos értéknek tekintő polgár életét. Már az először 1943-ban megjelent kötet ajánlásából is kitűnik, hogy a szerző elsősorban az ókori sztoikus filozófusok (mindenekelőtt Seneca, Marcus Aurelius és Epiktétosz) élet- és világszemléletét tartotta követendőnek, de Márai természetesen saját korának problémáira is reflektált, és gyakorlati tanácsainak javarésze a XXI. század emberének is hasznára válhat. A testi-lelki egészség és a szellemi frissesség megőrzésének Márai-féle "receptje" persze csak azoknak ajánlható, akik készek olykor áldozatokat is hozni egy gazdagabb, teljesebb élet megéléséért.
Tipikusan az a könyv, amint nagy lelkesedéssel megvettem, de egy ideje csak vár a polcon, hogy elolvassam. Idén elhatároztam, hogy csökkentem a TBR listámat, és minden hónapban elolvasok egy könyvet, amit csak halogatok egy ideje.
Úgy éreztem ez a kötet jó választás lesz, lehet nem is baj, ha a sok fantasy világból valami visszaránt kicsit a valóságba, de hatalmasat kellett csalódnom. A könyvben Márai “örökérvényű igazságokat” gyűjt össze, ami útmutatóként szolgálhat a mindennapokban, egy boldog, kiegyensúlyozott élethez. Viszont ezek a kis lelki fröccsök szerintem nem állják meg a helyüket a mai világban. Igaz, 1943-ban jelent meg, a korában lehet tudtak azonosulni ezekkel a gondolatokkal. Sokszor ellentmondásokba ütköztem, és néha úgy éreztem, hogy az ellen kampányol, hogy az ember jól érezze magát a bőrében.
Összességében nem hozta azt, amire számítottam, kellett bő két hét, mire átrágtam magam rajta.🍁
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat