Fury Bound

Tulajdonképpen, nekem már a Dire Bound sem tetszett annyira, mint a többségnek, mert számomra klisés volt és túlságosan kiszámítható... Ennek ellenére vártam a folytatását a történetnek, mert alapvetően egy érdekes világot épített fel az írónő, és természetesen a szerelmi szál kibontakozására is kíváncsi voltam.😊
Bár az elején nagy lendülettel futottam neki az olvasának, a könyv harmadától igazából elég unalmassá vált a történet, így sajnos a hype ellenére, a Fury Bound még az első kötetnél is kevésbé tetszett.😞💔
Számomra gagyi volt az indok, ami miatt Stark szerint nem lehettek együtt, és ez tulajdonképpen nálam alá is ásta az ő karakterét.
Arról nem is beszélve, hogy az utazgatásokról az jutott eszembe, hogy kicsit az Onyx Storm könyvet idézi, csak silányabb változatban.🙄
Nem tudtam egy idő után azonosulni Meryn karakterével sem (ez sajnos nem tudom miért volt így), és emiatt az egész könyv kissé csalódás volt nekem.
A befejezés meg megint olyanra sikerült, hogy az utolsó pillanatban odadobnak az olvasónak valami teljesen váratlant, csak hogy lehessen folytatás. Amúgy ha az utolsó fejezet nem lett volna, akkor szinte le lehetett volna zárni a történetet. Igaz, hogy azért voltak előjelek, hiszen ez az istenvilág felvet pár kérdést, én mégis úgy érzem, hogy ez a húzás is kicsit ócskára sikerült.🤷‍♀️ (Láttuk már az Onyx Storm végén, és ott amúgy is sokkal jobb volt; plusz ugyanez az eset történt a Brimstone-nál is, ahol szintén alacsony minőségűnek érztem a "váratlan lezárást".)
Sajnos nekem ez a könyv nem igazán tetszett, de természetesen ez csak az én véleményem, és az én ízlésem 😇😊

Tipikusan olyan, mint bármelyik másik trilógia középső kötete. Még mindig szórakoztató, de az első könyv jobb. Azt hittem óriási bőgés lesz a végén, de máshogy végződött, mint amit jósoltam. Egyszer azért hullottak azok a könnyek.