Éveken át kis csapat vérszomjas kannibál szedte áldozatait Maine állam partvidékén, egészen a kanadai határig. Történetünk a rendőrséggel való összecsapást túlélő egyetlen vadember, a Nő sorsának alakulásáról számol be. Súlyos sebesüléseivel a Nő a tengerparti sziklaszirtek között, egy barlangban keres menedéket. Christopher Cleek, a dörzsölt, gátlástalan - és labilis - vidéki ügyvéd vadászzsákmányra lesve megpillantja a patakban fürdőző nőt az erdőben. Felajzottan követi búvóhelyéhez. És egy újabb sötét titokkal bővíti amúgy is hosszú bűnlajstromát. Fogságba ejti a Nőt, láncra verve tartja háza pincéjében, azzal az ürüggyel, hogy megszelídítse, civilizálja.Ehhez elnyomott és megalázott feleségéből, Belle-ből, kamasz gyermekeiből, Brianből és Pegből, de még kislányából, Darlin'-ból is bűntársat csinál. De vajon ki kegyetlenebb? A vadász vagy a prédája?És végül ki kerekedik felül? Ki bukik el, kiből lesz friss hús?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Friss hús olvasói szerint a trilógia egyik, illetve sokak számára a legerősebb és legösszetettebb darabja. Feszes, filmszerű és folyamatosan fenntartja a feszültséget, miközben a horror mögött a családon belüli erőszakot, a hatalommal való visszaélést és a normalitás álarca mögé rejtett kegyetlenséget is vizsgálja.
A kritikák leggyakrabban a nyers, részletes és zavarba ejtően valóságos ábrázolást emelik ki, amely erős érzelmi és pszichológiai hatást gyakorol, ugyanakkor emiatt a könyv csak erős idegzetű olvasóknak ajánlható. Néhány olvasó szerint a későbbi részek valamelyest rontottak az addig lebilincselő élményen, de összességében a kötetet gondolatébresztő, kíméletlen és nehezen felejthető horrorként értékelik, elsősorban azoknak, akik elviselik a szélsőséges brutalitást és a sötét témákat.
Bárki, aki ezt a bejegyzést olvassa, találkozik egy szívvel, ami világnak futott, vagy felemelt tekintettel jár és megpillant egy felfúvódott tüdőt, amely a végtelen türkizbe lebeg, vagy egy elektromosságtól izzó agyvelőt, amely második csillagként ragyog a naprendszerünkben, kérem, jelezze hozzászólásban, mert én vagyok ezek szervek jogos tulajdonosa, amelyektől a fent említett regény megfosztott.
A lelkemet inkább hagyjuk.
Ketchum🖤
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Fel voltam készülve Ketchum Dead River-trilógiájának befejező részére, de arra talán mégsem, amit a Friss hús végül adott. Ez Ketchum egyik legkegyetlenebb, legnyomasztóbb, ugyanakkor számomra egyik legérdekesebb könyve is.
Az előző könyv végén a brutális kannibál-rendőr összecsapásból egyedül a Nő élte túl. Ő továbbra is a vadonban él, viszont mit sem sejtve a családapa, Christopher Cleek csapdába ejti, és a pincéjükbe fogvatartja. A férfi egyből beavatja a családját a tettéről, és be is vonja őket bizonyos feladatokba.
Christopher célja az, hogy „civilizálja” a Nőt, de ahogy egyre többet tudunk meg róla és a családjáról, egyre inkább felmerül a kérdés: valójában ki viselkedik állatként?
Számomra nem is feltétlenül maga a brutalitás volt a legnyomasztóbb, hanem az, ahogy a kegyetlenség fokozatosan normalizálódik. Ami eleinte elképzelhetetlennek tűnik, ahhoz a szereplők egy része lassan hozzászokik, és egyre könnyebben magyarázzák meg maguknak, hogy amit tesznek, az valójában helyes.
Olvasás közben éreztem dühöt, undort, tehetetlenséget, és többször is azt gondoltam, hogy ennél már tényleg nincs lejjebb. Ketchum azonban nemcsak sokkolni akar: közben arra késztet, hogy elgondolkodjunk azon, mit is jelent valójában civilizáltnak és embernek lenni.
A trilógia lezárása ráadásul több korábbi kérdésre is választ ad, így számomra valóban méltó befejezése lett a történetnek.
A Friss hús nem egy könnyen emészthető könyv, és biztosan nem mindenkinek való. De éppen az a nyomasztó benne, hogy a legnagyobb szörnyeteg nem feltétlenül az, akire elsőként gondolnánk.