Egy lány, akit az égnek ajánlottak – és egy férfi, akitől még az ég is elfordulna. Fiore húsz éve él Isten házában, tisztán és érintetlenül, abban a hitben, hogy élete előre elrendeltetett. De amikor elragadják, ráébred: sorsa sosem volt a sajátja. Dario Barone neve önmagában félelmet kelt – sötétsége mély és hangtalan, mint a sír alja. Nem kér, nem könyörög: parancsol, birtokol. És most Fiore az, akit magának akar. A lány falak között, akták árnyékában, tekintetek súlya alatt tanulja meg, hogy a valódi bűn nem a test érintése, hanem a hit darabokra zúzása. Mert mi van, ha a pokol nem lángokból áll, hanem selyemágyból, halk szavakból és egy férfiból, aki mindent tud rólad – és mégis azt mondja: maradj? A Fiore Nero sötét, szenvedéllyel átszőtt történet a hatalomról, a hitről és a vágy pusztító erejéről. Egy regény, amely nem engedi el az olvasót, miután belépett a kapuján. „Elsöprő, sötéten lüktető történet, ami érzelmeivel és fájdalmas szépségével úgy húz magába, mint egy csábító, veszélyesen mély örvény.” – Jókislány könyvei, Instagram
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Fiore Nero a sötét romantika kedvelőinek intenzív, érzelmileg megterhelő olvasmányként maradt meg, amelyet sokan nehezen tudtak letenni. Az olvasók különösen a nyomasztó atmoszférát, a vallás és bűn kettősségét, valamint a végig jelen lévő feszültséget emelték ki. Erőteljes hangulata és érzelmi mélysége többek szerint maradandó élményt nyújtott.
A szereplők vívódását, fájdalmait és összetettségét sokan hitelesnek és jól kidolgozottnak találták, miközben Dario erkölcsileg problémás személyisége megosztó reakciókat váltott ki. A történet sodrását és fordulatait általában dicsérték, bár a sötét, kegyetlen világ és a nehéz témák nem minden olvasónak lehetnek komfortosak. A folytatás iránt szinte egyöntetű a várakozás, így a Fiore Nero főként azoknak ajánlható, akik a merész, komor és erősen érzelmes dark romance történeteket keresik.
Ez a történet ismét bebizonyította számomra, hogy miért érdemes magyar szerzők könyveit olvasni! 🖤
Dario számomra egyáltalán nem vált szerethető karakterré. Egy rendkívül toxikus férfi, akinek ugyan megértem a viselkedése mögött húzódó okait, de elfogadni már annál kevésbé tudom. Fiore kitartását pedig végképp nem értettem, főleg a végső csavar fényében. 💔
Az egész történet alatt borzasztóan sajnáltam őt. Mindent feláldozott Dario szerelméért, még az Istennek tett fogadalmát és az ártatlanságát is, cserébe pedig néhány gyengéd pillanat után újra és újra csak elutasítást kapott.
A maffiavilág ábrázolása számomra elképesztően hiteles volt. Pontosan ilyennek képzelem ezt a kegyetlen világot, és Dario karaktere is tökéletesen beleillett. Az erotikus jelenetek pedig remekül simultak a történetbe: nem voltak túlzóak, éppen annyit kaptunk belőlük, amennyit a történet megkívánt. 🔥
Attól, hogy egy karaktert nem tudtam megszeretni, a történet még teljesen magával ragadott! 🖤
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Na, ez a könyv rendesen megdolgoztatott érzelmileg.
Már az elején volt egy olyan érzésem, hogy jó, ebből bármi lehet, és bizony nem is kellett csalódnom. Először jött a sokk, aztán a döbbenet, utána meg szépen végigmentem az összes lehetséges érzelmen.
Fiore-t nagyon sajnáltam. Annyira ártatlanul kerül bele ebbe az egész világba, hogy sokszor tényleg összeszorult a szívem miatta. Közben pedig ott van körülötte az a sötét és kegyetlen közeg, amitől végig volt bennem egyfajta feszültség.
És akkor Dario… hát vele nem tudom, mit kezdjek.
Egyszerre imádom és utálom. Van, amikor azt érzem, hogy na, most végre kezdem érteni őt, aztán csinál valamit, amitől megint csak nézek, hogy ezt most miért kellett?!
Azt pedig végképp nem tudom eldönteni, hogy green flag vagy red flag. Talán inkább hagyjuk ezt a kérdést, mert lehet, hogy én sem akarom tudni a választ.
Nagyon szerettem azt, hogy végig ott volt az a bizonyos feszültség. Nem éreztem azt, hogy nyugodtan hátradőlhetek, mert bármikor történhet valami, amitől megint csak nézek ki a fejemből.
Kellően sötét volt, kellően beteg és közben mégis annyira vitt magával, hogy egyszerűen csak olvastam tovább. Folyton lavíroztam az érzelmi hullámvasúton, és fogalmam sem volt, hogy éppen mit kellene éreznem.
A végét pedig… na, azt nem köszönöm.
A függővég után csak ültem, hogy most komolyan itt hagytok?!
Viszont szerencsére nem kell éveket várnunk a folytatásra, mert már idén érkezik, aminek én nagyon örülök.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat