Fehér festék avagy az örök második

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de amikor egy könyvsorozat első része különösen tetszik, mindig ott motoszkál bennem a félelem: mi van, ha a második rész már nem tudja ugyanazt a varázst hozni? Ha nektek is ismerős ez az érzés, akkor maradjatok velem, mert egy olyan sorozatról lesz szó, ami garantáltan nem fog csalódást okozni a műfaj kedvelőinek.

Az első rész már-már pofátlanul izgalmas befejezése után – alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a „folytatjuk” feliratot… – tudtam, hogy záros határidőn belül hozzá kell fognom a folytatáshoz. Már akkor éreztem, hogy itt nagy baj nem lehet, amikor megláttam, hogy a második rész pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt: a 18. fejezettel találtam magam szemben, amikor kinyitottam a könyvet.

Imádtam visszacsöppenni a kiszámíthatatlan Finn, a teátrális Aiden, az ármánykodó Justin és az abszolút (teszem hozzá, jogosan🫣) összezavarodott Zane közé. Egy szóval sem mondom, hogy Zane hibátlan, de én is csak kapkodtam a fejemet, hogy mik történnek ebben az osztályban. Egyetlen laposabb fejezet sem volt, sőt jóformán nem találtam olyan pontot, ahol két fejezet között könnyen le tudtam volna tenni a könyvet.

Ehhez nagyban hozzájárultak Pitypang egy-két soros kommentjei is, amelyek minden fejezet előtt úgy vonzották a figyelmemet, mintha a legjobb marketingszövegek lennének. Ha éppen aludni készültem, de egy óvatlan pillanatban elolvastam a következő fejezet teaserét, garantáltan tovább kellett olvasnom. (Innen is köszönöm a nagybetűs szedést, életmentő volt!)

Összességében azt tudom mondani, hogy Pitypang meglepett, olykor sokkolt, összetörte a szívemet, majd újra összerakta (és ezt nem is egyszer játszotta el). A könyvajánlóm elejére visszautalva, ha őszinte akarok lenni, ez a rész tényleg nem hozta ugyanazt a varázst.

Ez még annál is jobb volt. Nagyon szerettem.✨️

Hol a harmadik rész? Hogy lehetett megint így befejezni egy könyvet? Miért az ajánlómhoz inspirációt keresve, Pitypang weboldalára tévedve kellett megtudnom, hogy decemberig kell várnom a negyedik részre?

Pitypang, köszönöm az élményt!❤️

Nagyon tetszett. Voltak részek, ahol szívesen a falhoz vágtam volna a könyvet, de ennek ellenére is szerettem, mert imádom, ha egy könyv ilyen heves érzelmeket vált ki belőlem. A vége meg.... hát örülök, hogy hamarosan érkezik a folytatás, mert nagyon sok kérdésem maradt, és remélem Zane megkapja azt, ami már jár neki ezek után.

Ha valami, akkor ez tényleg dráma a javából..ÉN MÁR NEM ÉRTEK SEMMIT.

De kezdjük is azzal, hogy Zane-t konkrétan elejétől végéig pofozgattam volna, nem mintha attól megjönne az esze..🤦🏽‍♀️
Nem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, amikor nem fogom kedvelni Aident. Sajnálom, de ez a gyerek egy tesze-tosza, nyápic kuki.🥹

Nagyon sokat nevettem egyébként olvasás közben, de bevallom, egyszer le kellett tennem, annyira ideges lettem, hogy földhöz tudtam volna b*szni a könyvet. Múzsa neked anyád valaga, te szemellenzős Istencsapása. Esküszöm, Zane minden hazugságot elhisz, ami meg igaz, abban kételkedik, ezt Finn drágám is elmondta ugye…🙄

Olyan párocskák, meg szituk lettek itt, hogy nem is gondoltam volna.👀 Mondjuk azt sem gondoltam volna, hogy bírni fogom Justint, annak ellenére, hogy egy aljas f*sz.🤣

Sejtettem, hogy akkora “katyvasz” lesz itt, amit lehetetlen kibogozni, de nekem az agyam is belecsavarodott.🤣 Amikor meg már azt hittem “na, most jó lesz minden”, akkor jött az utolsó fejezet, amit szívem szerint kitörölnék, mert ezt én nem vagyok hajlandó elfogadni.😤

Egyébként imádtam ezt is, és teljesen megértem a belső harcokat, és a kételyeket,de a vége felhúzott.