Ezüst pisztolygolyók

Sok éve porosodik ez a kötet (kis füzetecske) a polcomon, és hiába nagy kedvencem King, valahogy nem akaródzott a polcról a kezembe ugrani.
Talán, mert nem zsánerem a farkasember (vagy emberfarkas, ahogy Mr. King nevezi), vagy talán azért, mert a rendhagyó forma nem vonzott. És talán azért is, mert a terjedelmesebb műveket szeretem, a novella sem kenyerem.
Erre itt van ez az eredetileg naptárnak íródott szösszenet. Igen, anno megvettem (nagy szerencsém volt, már akkor sem lehetett sehol kapni), hiába nem vonzott annyira, hiszen mégiscsak King, hogy aztán a polcon végezze évekig. Hiába, kell az a molyos plecsni! És emiatt vettem a kezembe. Nem bántam meg!
Az előzetes várakozásaim bőven felülmúlta, (na igen, mégiscsak King, ugye?) és nagyon jól szórakoztam ebben a rövidke időben, amíg elolvastam. Egy molytárs írta anno, hogy ha már kiderült, hogy nem naptárforma lesz belőle, igazán ereszthette volna bővebb lére, és ezzel én is egyet értek, szívesen olvastam volna még. Viszont így kiderült, hogy King ebben a formában is tud élvezhetőt alkotni. Összefüggő kis történetek, nagyszerű illusztrációkkal. (Úgy hallom, az új kiadás nem illusztrált. Kár érte, tényleg nagyot dob rajta!) Nem tudtam, hogy ebből készült film is, így nem is láttam, tehát abszolút meglepetés, és döbbenet volt a farkasember kiléte, ahogy a végkifejlet is.
Száz szónak is egy a vége, a maga nemében ez egy nagyszerű kis füzetecske! Álmomban sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog!