Ezer hajó

Natalie Haynes a trójai háborút nem Akhilleusz, Odüsszeusz vagy Hektór szemén keresztül mutatja be, hanem a nők, lányok és istennők oldaláról. Ettől az egész történet kicsit személyesebb, fájdalmasabb és emberibb lesz.

A legjobban azt szerettem benne, hogy nem csak a csatatéren zajló eseményekre koncentrál. Ugyanekkora hangsúlyt kapnak azok is, akiknek a háború után együtt kellett élniük a veszteséggel, a gyásszal és azzal, hogy egyik pillanatról a másikra darabokra hullott az életük. Ettől a trójai háború nem kisebbnek, hanem nagyobbnak érződik.
Külön tetszett, ahogy a háború kirobbanását kezeli. Nem intézi el annyival, hogy néhány sértődött istennő összeveszett, hanem valódi súlyt ad ennek a konfliktusnak.

A kedvenc részeim egyértelműen Klütaimnésztra, Hekabé és az istennőkről szóló fejezetek voltak. Klütaimnésztra hideg, mégis teljesen érthető dühe végig lenyűgözött, Hekabé története az egyik legszívszorítóbb az egész könyvben. Az istennős részek egyszerre ironikusak és tökéletesen megmutatják, milyen abszurd, amikor halandók sorsáról isteni hiúság dönt.

Nálam egyedül Pénelopeia történetszála miatt csúszott le fél csillag (és kicsit Kalliopé miatt). Nem volt rossz, de inkább az Odüsszeia eseményeit követi újra. Sokkal kíváncsibb lettem volna arra, hogyan élte meg ő ezt a húsz évet, hogyan tartotta össze a saját világát, miközben mindenki csak Odüsszeusz kalandjairól beszélt.

Haynes amúgy elképesztően olvasmányosan ír szerintem. A mitológia egy pillanatra sem válik száraz töriórává, inkább egy sodró történetté, ami egyszerre tud kegyetlen, megható és ironikus lenni.

Ha szereted a görög mitológiai újrameséléseket és kíváncsi vagy azokra a szereplőkre is, akik eddig többnyire a háttérben maradtak, akkor az Ezer Hajó szerintem remek választás.

Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN8e9GsS7/