Eskü alatt

Azt hiszem kijelenthetem, hogy Eddie Flynn és én kezdünk nagyon jóban lenni. Tartva magam az idei vállalásomhoz, hogy minden hónapban elolvasok egy részt a sorozatból, most eljutottam a harmadik kötethez és eddig ez volt a legagyafúrtabb mind közül.

Steve Cavanagh könyveinél már sokszor érzem azt, hogy nagyjából rájövök mire fog kifutni a történet, viszont az még mindig képes meglepni, hogy milyen ügyes, csavaros és sokszor egészen pofátlanul okos módon jutunk el addig a végkimenetelig. Az ügyvédi húzások, a szélhámostrükkök és a manipulációk még mindig simán megtudnak lepni.

Nagyon szeretem ebben a könyvben, hogy nem csak egy egyszerű nyomozást vagy tárgyalást kapunk. Itt mindenki játszmázik. Pszichológiai harc folyik, ahol az emberek hazudnak, manipulálnak, csalnak és akár ölnek is azért, hogy ne bukjanak le. Eddie pedig ebben a közegben mozog igazán otthonosan a múltjának köszönhetően.

Külön örültem annak is, hogy bár megint előkerült a volt feleség és a lánya hiánya körüli fájdalom, most legalább nem kellett attól rettegnem, hogy a közeli körből valakit bántódás ér.

Harry Ford bíró továbbra is az egyik kedvenc mellékszereplőm és nagyon remélem, hogy Harperrel és Washingtonnal is találkozom még a következő részekben.

Ha szeretitek az olyan krimiket, thrillereket, ahol egy pillanatra sem lehet igazán megbízni senkiben, ahol folyamatosan megy az észjáték és a manipuláció, akkor az Eddie Flynn sorozatot tényleg érdemes kézbe venni.