És mindent betemet a hó

A sztori 1924 telén játszódik Budakeszin, egy kis sváb faluban, ahol egy lány holttestét találják a kápolnában. Két budapesti nyomozó érkezik, hogy kiderítse, mi történt – és innentől kezdve szépen lassan kibomlik a történet. Ami nekem nagyon tetszett, az a hangulat: a hó, a hideg, a zárt közösség, ahol mindenki ismer mindenkit, de senki nem mond semmit. Tényleg olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék, és próbálnék eligazodni a titkok között.

A karakterek is jól működtek. A két nyomozó – Pinelli és Márzay – teljesen különbözőek, de pont ezért volt érdekes a dinamikájuk. Néha kicsit lassan haladt a nyomozás, de ez nem zavart, mert közben annyi apró részletet kaptunk a faluról, a korról, meg az emberek múltjáról, hogy végig lekötött.

A hó nemcsak díszlet volt, hanem szinte főszereplő: betemet mindent, elrejt dolgokat, de közben valahogy mégis segít, hogy a dolgok felszínre kerüljenek. Ez a motívum végig ott van, és szerintem nagyon jól működik.

Összességében nekem ez egy hangulatos, okosan megírt krimi volt, ami nem csak a bűntényről szólt, hanem arról is, hogy mennyi minden rejlik a múltban – és hogy néha a legnagyobb titkokat a csend és a hó takarja el.