Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékű kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékű szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit. Sokszor és sokfelé tartottam előadást a Nyitott Akadémia szervezésében. Azért tettem idézőjelbe a tartottam előadást, mert sokkal szívesebben mondanám így: beszélgettem. Ebbe a könyvbe tíz ilyen előadás - beszélgetés - szövege került bele, írott, szerkesztett formában. Szerzőtársaim mindazok a szülők, nagyszülők és gyerekek, óvónő, tanító és tanár kollégák, akikkel a rendelés, az óvoda-iskola látogatás óráiban vagy az előadásokon találkoztam, beszélgettem. (És persze remek szerkesztőm, aki írássá simította az élőszót.) Ha tehát találnak valami jót ebben a kötetben, azt maguknak köszönjék mindazok, akik az elmúlt években, évtizedekben szóba álltak velem, ha tévedésekre bukkannak, azt az én számlámra írják. Ott korlátolt maradtam. Nem tudtam a másik véleményt a magamé mellé el- és befogadni.
Őszintén: ezt a könyvet legszívesebben minden szülő kezébe adnám.
💭 Véleményem:
Ez nem csak egy könyv a gyereknevelésről – ez egy szemléletmód.
Vekerdy Tamás nagyon egyszerű, mégis mély igazságokat fogalmaz meg arról, mire van valójában szüksége egy gyereknek: nem teljesítményre, nem rohanásra, hanem érzelmi biztonságra.
Bár korábban már ismertem a szerző gondolatait, most olvastam tőle először könyvet – és hatalmas élmény volt.
Tudom, sokakat zavar, hogy a könyvben szereplő gondolatok egy része korábbi írásokból is ismerős lehet. Nekem például a kamaszokról szóló rész tűnt ismerősnek, de ez egyáltalán nem vont le az élményből.
Egyszerűen jó volt egyben látni és újra átgondolni ezeket a gondolatokat.
Ami igazán megmaradt bennem:
👉 tudjuk-e élvezni a gyerekeinket úgy, ahogy vannak?
Ez a kérdés nagyon betalált.
Mert hiába gondoljuk, hogy elfogadjuk őket, a hétköznapokban mégis sokszor elvárjuk, hogy:
– akkor teljesítsenek, amikor „kell”
– azt szeressék, amit mi adunk
– olyanok legyenek, amilyennek elképzeltük őket
És közben pont a lényeg veszik el.
A könyv nem ad gyors megoldásokat, és nem is akar. Inkább finoman „átprogramozza” a gondolkodást – ami nem könnyű, de nagyon is szükséges.
Külön tetszett az a gondolat is, hogy a gyerek nem akkor tanul igazán, amikor tanul, hanem amikor van ideje pihenni, érni hagyni a dolgokat.
Összességében:
Nagyon hasznos, tanulságos és elgondolkodtató könyv, amit nem csak elolvasni érdemes, hanem hagyni leülepedni.
Nekem valódi élmény volt. 📚✨
Ha szülő vagy (vagy az leszel), szerintem kötelező olvasmány.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat