Én, a kétarcú

Mondanám, hogy az egész egy vizuális környezetszennyezés, és hogy az egésznek megjelennie sem lett volna szabad, de valójában marha jól szórakoztam, hogy mennyire ostoba, humortalan és faék módon lett összehányva az egész az ai-nak köszönhetően, igazából pont azt kaptam a pénzemért, amire számítottam, vagy akár egy kicsivel többet is,mert remek kordokumentum lesz egyszer pár év múlva.

Nehéz értékelést írni ehhez a műhöz, nemcsak nyilvánvaló minőségbeli hiányosságai miatt, hanem azért is, mert bármilyen elemzésével az ember belép a politikai diskurzusnak alacsony színvonalú terébe, amelytől az első zsigeri reakciója nyomán legszívesebben távol tartaná magát. Igaza van egyébként azoknak, akik azt írják, hogy ez a mű kordokumentum, de nem elsősorban azért, amit elsőre gondolnák. Az ellenfelet lejáratni akaró képi alkotások már nagyon régóta részei a magyar vizuális kultúrának, még ha az utóbbi évtizedekben ettől el is szoktunk, elég ehhez megnézni a Ludas Matyi rajzait a negyvenes-ötvenes évekből. Inkább annak az emlékműve ez a kötet, hogy miért bukott meg a Fidesz: a propagandát ennyire gyenge színvonalon űzni kapitális hiba. Mert itt valaki felmarkolta ezért a munkáért a pénzt, de utána „leszarom” üzemmódba kapcsolt, mondván, hogy bármi jön ki a kezei közül, úgysem fog senki visszajelezni neki, hogy az jó vagy éppenséggel hitvány munka. Ebből pedig az látszik, hogy attól, hogy valakit szőnyegbombáznak pénzzel, még nem növeszt sem kreativitást, sem lelkesedést. No, ez a Fidesz vereségének az (egyik) oka, hogy a visszacsatolások teljesen hiányoztak. Ha én valami fejes lettem volna a kormánypárti propagandagépezetben, akkor az első vázlatokat visszadobtam volna a szerzőnek, hogy záros határidőn belül dolgozzon meg a pénzéért, mert a tervezett végeredmény annyira silány lett. Egy képregényekkel is foglalkozó kisebb kiadó éves költségvetése mászott el csak az óriásplakátos reklámokra, egy átlagos magyar képregény-rajzoló a hazai piacon egész életében nem keres annyit, amennyi lóvét erre a nyomdaipari selejtre elszórtak, nem hiszem el, hogy nem volt az a marketinges propaganda-szakember a kormánypárti oldalon, aki jelezte volna, hogy ennyi pénzből ilyen eredménytelen kiadvánnyal előrukkolni teljesen felesleges.

Rátérve a történetre az első gondolatom az, hogy az m1 Híradójából képregényt gyártani nem jó ötlet. (Hozzáteszem, a CNN, a BBC vagy az RTL híradójából sem az). Ennek a műnek nincs cselekménye, legfeljebb egy nagyon homályos történeti íve. Utóbbi úgy néz ki, hogy a címszereplőnk, Magyar Péter, a kétarcú, várja a miniszteri kinevezését, majd amikor ez nem történik meg és az általa lenézett felesége kapja meg az igazságügyi tárcát, akkor nagyon gonosz cselekedetek láncolatát kezdi végrehajtani. De már utóbbiakkal is bajban vagyunk, mert ezek arról szólnak, hogy bemegy valamilyen irodába, ott alkut köt Magyarország aktuális ellenségeivel, majd kimegy, jön még egy iroda, még egy alku stb. Ezek az aktuális ellenségek sok-sok pénzt kínálnak neki, ehhez képest az alapkonfliktus alapvetően arról szólt, hogy miért nem ő lett a miniszter, szó sem esett pénzről.
Eleve hiányzik a magyarázat arra, hogy mitől is kétarcú Magyar Péter. Mert a DC-univerzumból vett mintának, az ottani Kétarcnak van egy jól felvázolt eredettörténete, itt azonban semmi ilyesmi nincs, Magyar Péternek csak az egyik arcát látjuk, ami lényegében el is árulja nekünk, hogy a történet szereplőinek annyi mélysége sincs, mint a papírnak, amire kinyomtatták.

Az egyetlen jelenetsor, ami nem illeszkedik teljesen a fenti mintázatba, az az ötkertes esemény volt, amit unásig ismerhet mindenki, aki unalmas perceiben kormánypárti sajtót fogyaszt. De már itt is kibukik az alkotó intellektuális lustasága, mert ezekben a sajtótermékekben többször is megszólaltatták az érintett telefontulajdonost, akinek nem sok köze van a képregényben promptolt figurához. Ha már gyártunk egy ilyen képregényt, legalább nyissuk meg az Origót vagy a Mandinert! Arról nem is beszélve, hogy a szerző utoljára valószínűleg húsz éve járhatott szórakozóhelyen, mert a velejéig gonosz Magyar Péter úgy szedi fel a csajokat, hogy fennhangon kinyilvánítja, hogy mekkora „feminista” és tiszteletben tartja a női jogokat. Én biztos vagyok benne, hogy ha valaki ezt használja csajozós dumának, akkor nem tapadni fognak rá a nők, hanem fáradtan legyinteni, hiszen a legkevésbé arra vágynak egy szórakozóhelyen, hogy indoktrinálják őket, persze azt is megértem, hogy egy kormánypárti médiamunkás számára nem létezik indoktrináció nélküli tér és feltételezi, hogy mások is így vannak vele.

Igazából, ha már itt tartunk, akkor Magyar Péterre azért tapadtak a nők az említett ötkertes bulin, mert éppen túl voltak az EP-választáson, ahol a Tisza elég nagyot gurított (pedig nem is ők nyertek), a státusz meg a siker pedig vonzhat embereket. Csak hát ezt ugye nem írhatjuk bele egy propaganda-kiadványba, ahogy azt sem, hogy hol töltötte Magyar Péter a 2024 előtti éveket. Pedig, ha már egy lejárató kampányt akarunk, akkor ezeket a ziccereket felesleges volt kihagyni, bemutathatták volna azt, hogy hogyan vásárolt pártot magának (táska pénzes jelenetet biztos tudott volna promptolni a szerző), mesélhetett volna arról, hogy mondjuk Magyar Péter mennyire alkalmatlan vezető volt az összes beosztásában (és vállalni az ódiumát annak, hogy ki nevezte ki oda), ráerősíteni az amúgy közismert indulatkitöréseire stb. Ehhez tényleg nem kellett volna különösebben sok kreativitás és akkor máris egy sokkal használhatóbb és hatásosabb mű jön ki belőle.

A promptolás amúgy kaphatna egy elégségest. Ahhoz képest, hogy a mesterséges intelligencia elvégezte a lusta szerzők helyett a munkát, nem annyira vészes a végeredmény. A sokak által felemlegetett kagylós telefon (érted, KAGYLÓS TELEFON, vagyis telefon, aminek a hátulján kagyló van…) arra mutat, hogy azért sok energiát a promptok megírásába sem fektettek. Említhetnénk azt is, hogy a képek rendkívül statikusak, aki fogott már a kezében képregényrajzoló által publikált alkotást, az elsőkörben alighanem elsírja magát, hogy erre a nívóra vélhetően közpénzt is elszórtak. Ez amúgy addig terjed, hogy a szereplők szája gyakran beszéd közben is csukva van.

Nem tudom, hogy mit hoznak a következő évek. De ha elérjük azt, hogy a szellemi igénytelenség nem kap közpénzt, akkor már egy kicsivel jobb világ köszönthet ránk. Aki pedig mégis visszasírná ezt az időszakot, annak csak elő kell vennie az Én, a kétarcút és elgondolkodni azon, hogy hiányzik-e neki.