Empire of the Damned – Holtbirodalom
35 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Nyelv: Angol
Olvasói vélemények összefoglalója
Readers largely regard Empire of the Damned – Holtbirodalom as an exceptionally powerful sequel, with several finding it even more impressive than the first book. They praise its grim, immersive atmosphere, escalating intensity, vivid world-building, and the way dark humor and lyrical prose temper its brutality.
The characters remain a major strength, especially their moral complexity and emotional depth, while the multiple viewpoints, religious imagery, illustrations, and intricate twists add further appeal. At the same time, some readers found the book very long, dense, and difficult to read quickly, and a few preferred the structure or freshness of the earlier volume. Its graphic violence and deeply distressing material make it best suited to readers who enjoy uncompromising dark fantasy and emotionally intense storytelling.
The characters remain a major strength, especially their moral complexity and emotional depth, while the multiple viewpoints, religious imagery, illustrations, and intricate twists add further appeal. At the same time, some readers found the book very long, dense, and difficult to read quickly, and a few preferred the structure or freshness of the earlier volume. Its graphic violence and deeply distressing material make it best suited to readers who enjoy uncompromising dark fantasy and emotionally intense storytelling.
További kiadások
Empire of the Damned
Empire of the Damned
Értékelések
Értékelés4,8
35 értékelés alapján
5
27 ×
4,5
3 ×
4
3 ×
3,5
1 ×
3
1 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
60
Empire of the Damned
Jay Kristoff
“The right book is worth a hundred blades.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Empire of the Damned - Holtbirodalom
Jay Kristoff
Van szerintem mindenkinek egy könyv, ami miatt beleszeretett az olvasásba.
Nekem ez a Harry Potter volt. Az első történet, ami teljesen beszippantott. Nem csak olvastam, hanem magam előtt láttam az eseményeket, egész nap a szereplők jártak a fejemben, és amikor letettem a könyvet, fejben még mindig velük maradtam.
Azóta is ezt az érzést keresem leginkább. Szerencsére volt pár könyv a múltban ami ezt hozta és most újra találtam egyet.
Ha azt hitted, hogy az Empire of the Vampire már megmutatta ennek a világnak a legsötétebb oldalát, akkor készülj fel, mert ez a rész minden téren rátesz még egy lapáttal.
Gabrielnek továbbra is a Grált kell megvédenie, de a történet hamar átvált egy dark hangulatra. Két nézőpontból követjük az eseményeket, a szereplők külön utakra sodródnak, miközben egyre mélyebbre ásunk ebben a kegyetlen, mocskos és véráztatta világban.
Tobbet kapunk egy másik vérvonalból a Dyvokokból. Na ők egyszerűen állatok. Vadak, brutálisak, kiszámíthatatlanok. Közben egyre többet tudunk meg a Megváltó vérvonaláról, az irhatáncosokról és a világ ősi titkairól. Kristoff elképesztő magabiztossággal építi tovább ezt az univerzumot.
De számomra mégsem a világépítés volt a legnagyobb erőssége, hanem továbbra is a karakterek. Senki sem teljesen jó, és senki sem teljesen gonosz. Mire megszeretsz valakit, már azon aggódsz, meddig marad életben.
Az illusztrációk most is fantasztikusak, és bár több az erotikus jelenet, egy pillanatig sem éreztem soknak kivételesen, mert nem ez a történet.
A könyv utolsó nagy csatája pedig egyszerűen LEHENGERLŐ. Rég olvastam ennyire filmszerű és epikus fantasy finálét. Az utolsó oldalak után pedig csak egy kérdés maradt bennem:
WTF?
AZONNAL kell a folytatás.
Kevés könyv költözött be ennyire a fejembe. Tudjátok, amikor épp nem olvasod, de mégis folyamatosan a történeten, a karaktereken és a jeleneteken jár az agyad.
Számomra ez az egyik legnagyobb dicséret, amit egy könyv kaphat.
Abszolút 5+1 ⭐️
Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN8dpxAVH/
Nekem ez a Harry Potter volt. Az első történet, ami teljesen beszippantott. Nem csak olvastam, hanem magam előtt láttam az eseményeket, egész nap a szereplők jártak a fejemben, és amikor letettem a könyvet, fejben még mindig velük maradtam.
Azóta is ezt az érzést keresem leginkább. Szerencsére volt pár könyv a múltban ami ezt hozta és most újra találtam egyet.
Ha azt hitted, hogy az Empire of the Vampire már megmutatta ennek a világnak a legsötétebb oldalát, akkor készülj fel, mert ez a rész minden téren rátesz még egy lapáttal.
Gabrielnek továbbra is a Grált kell megvédenie, de a történet hamar átvált egy dark hangulatra. Két nézőpontból követjük az eseményeket, a szereplők külön utakra sodródnak, miközben egyre mélyebbre ásunk ebben a kegyetlen, mocskos és véráztatta világban.
Tobbet kapunk egy másik vérvonalból a Dyvokokból. Na ők egyszerűen állatok. Vadak, brutálisak, kiszámíthatatlanok. Közben egyre többet tudunk meg a Megváltó vérvonaláról, az irhatáncosokról és a világ ősi titkairól. Kristoff elképesztő magabiztossággal építi tovább ezt az univerzumot.
De számomra mégsem a világépítés volt a legnagyobb erőssége, hanem továbbra is a karakterek. Senki sem teljesen jó, és senki sem teljesen gonosz. Mire megszeretsz valakit, már azon aggódsz, meddig marad életben.
Az illusztrációk most is fantasztikusak, és bár több az erotikus jelenet, egy pillanatig sem éreztem soknak kivételesen, mert nem ez a történet.
A könyv utolsó nagy csatája pedig egyszerűen LEHENGERLŐ. Rég olvastam ennyire filmszerű és epikus fantasy finálét. Az utolsó oldalak után pedig csak egy kérdés maradt bennem:
WTF?
AZONNAL kell a folytatás.
Kevés könyv költözött be ennyire a fejembe. Tudjátok, amikor épp nem olvasod, de mégis folyamatosan a történeten, a karaktereken és a jeleneteken jár az agyad.
Számomra ez az egyik legnagyobb dicséret, amit egy könyv kaphat.
Abszolút 5+1 ⭐️
Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZN8dpxAVH/
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Empire of the Damned - Holtbirodalom
Jay Kristoff
– Hány mese szól szerelemért haló bolondokról? – merengett Jean-François.– Számtalan – bólintott a borostáját dörzsölgető ezüstszent. – S tartsanak bármilyen bolondnak, én örülök ennek, krónikás. Mert aki semmiért harcol, az pontosan ennyire erőlteti meg magát. De aki becses dologért, olyasmiért, ami igazán számít, az bármeddig hajlandó elmenni. Testvériség. Család. Hűség. Szerelem. Mindért megéri próbálkozni. És megéri meghalni. Tulajdonképpen ez választja el a kettőnk fajtáját, vámpír. E különbség a legnagyobb adunk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 57 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés