Amikor az igazság minden rémálmot felülmúl... Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak. De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot? Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl... A kirobbanó nemzetközi sikert aratott Empire of the Vampire - Vámpírbirodalom folytatása. TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót Kalandozz te is Gabriellel! "A könyv már-már tökéletes elegye az ismerős szereplőknek és az új és izgalmas résztvevőknek Kristoff mesterien megvalósított fantasyvilágában." - James Tivendale, Grimdark Magazine "Valami lenyűgöző élmény. Sötét, nyomasztó, véres, kegyetlen, szívszorító - és még ennél is sokkal több." - Darcey, goodreads.com Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az Empire of the Damned - Holtbirodalom a visszajelzések alapján rendkívül sötét és intenzív folytatás, amely sok olvasót még az első résznél is jobban magával ragadott. A hangulat kegyetlen, véres és nyomasztó, ugyanakkor a humornak, a lírai megfogalmazásnak és az erős vallási utalásoknak köszönhetően változatos marad.
A legtöbb dicséret a karaktereket, a több nézőpontú elbeszélést, a világépítést, a fordulatosságot és Kristoff írásmódját illeti, az érzelmi hatás pedig többek szerint különösen erős. Néhány olvasó hiányolta Gabriel nagyobb jelenlétét, illetve úgy érezte, hogy az első kötet újdonsága és szerkezete jobban működött, miközben a regény hosszúsága, sűrű szedése és lassabb emészthetősége is kihívást jelenthet. A brutális erőszak és a megrázó jelenetek miatt elsősorban azoknak ajánlható, akik kedvelik a sötét, felnőtteknek szóló fantasykat, és nem riadnak vissza a nagy érzelmi terheléstől.
Van szerintem mindenkinek egy könyv, ami miatt beleszeretett az olvasásba.
Nekem ez a Harry Potter volt. Az első történet, ami teljesen beszippantott. Nem csak olvastam, hanem magam előtt láttam az eseményeket, egész nap a szereplők jártak a fejemben, és amikor letettem a könyvet, fejben még mindig velük maradtam.
Azóta is ezt az érzést keresem leginkább. Szerencsére volt pár könyv a múltban ami ezt hozta és most újra találtam egyet.
Ha azt hitted, hogy az Empire of the Vampire már megmutatta ennek a világnak a legsötétebb oldalát, akkor készülj fel, mert ez a rész minden téren rátesz még egy lapáttal.
Gabrielnek továbbra is a Grált kell megvédenie, de a történet hamar átvált egy dark hangulatra. Két nézőpontból követjük az eseményeket, a szereplők külön utakra sodródnak, miközben egyre mélyebbre ásunk ebben a kegyetlen, mocskos és véráztatta világban.
Tobbet kapunk egy másik vérvonalból a Dyvokokból. Na ők egyszerűen állatok. Vadak, brutálisak, kiszámíthatatlanok. Közben egyre többet tudunk meg a Megváltó vérvonaláról, az irhatáncosokról és a világ ősi titkairól. Kristoff elképesztő magabiztossággal építi tovább ezt az univerzumot.
De számomra mégsem a világépítés volt a legnagyobb erőssége, hanem továbbra is a karakterek. Senki sem teljesen jó, és senki sem teljesen gonosz. Mire megszeretsz valakit, már azon aggódsz, meddig marad életben.
Az illusztrációk most is fantasztikusak, és bár több az erotikus jelenet, egy pillanatig sem éreztem soknak kivételesen, mert nem ez a történet.
A könyv utolsó nagy csatája pedig egyszerűen LEHENGERLŐ. Rég olvastam ennyire filmszerű és epikus fantasy finálét. Az utolsó oldalak után pedig csak egy kérdés maradt bennem:
WTF?
AZONNAL kell a folytatás.
Kevés könyv költözött be ennyire a fejembe. Tudjátok, amikor épp nem olvasod, de mégis folyamatosan a történeten, a karaktereken és a jeleneteken jár az agyad.
Számomra ez az egyik legnagyobb dicséret, amit egy könyv kaphat.
– Hány mese szól szerelemért haló bolondokról? – merengett Jean-François.
– Számtalan – bólintott a borostáját dörzsölgető ezüstszent. – S tartsanak bármilyen bolondnak, én örülök ennek, krónikás. Mert aki semmiért harcol, az pontosan ennyire erőlteti meg magát. De aki becses dologért, olyasmiért, ami igazán számít, az bármeddig hajlandó elmenni. Testvériség. Család. Hűség. Szerelem. Mindért megéri próbálkozni. És megéri meghalni. Tulajdonképpen ez választja el a kettőnk fajtáját, vámpír. E különbség a legnagyobb adunk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat