Elveszett lelkek

Húha. Na most erre mit mondjak? Komolyan kérdezem, mert egyszerűen nem találom a szavakat. IMÁDTAM! Pedig az első nagyjából 20%-nál még erősen vakartam a fejem, hogy ebből vajon mi lesz. Nem igazán kötött le, nem éreztem azt a bizonyos beszippantós érzést, amit egy jó krimitől elvárok. Aztán egyszer csak történt valami. A történet elkezdett összeállni a fejemben, a feszültség szépen lassan bekúszott a bőröm alá, én pedig azon kaptam magam, hogy már megint képtelen vagyok letenni a könyvet.
És tudjátok, mi ebben a legérdekesebb? Hogy a szereplők közül konkrétan SENKIT nem kedveltem. 😂
Leo például már az elején okozott nekem egy kisebb csalódást, amikor rájöttem, hogy nő. Valamiért teljesen más karaktert képzeltem magam elé. Aztán a döntéseivel sem igazán sikerült belopnia magát a szívembe, néha legszívesebben megráztam volna, hogy ember, gondolkodj már! De ahogy haladtunk előre, valahogy mégis elkezdtem megkedvelni. Nem feltétlenül értettem vele egyet, de egyre kíváncsibb lettem rá. És szerintem itt mutatkozik meg igazán, milyen jól van megírva ez a könyv. Mert nem kell szeretnem a szereplőket ahhoz, hogy érdekeljen a sorsuk,nem kell egyetértenem velük ahhoz, hogy izgatottan lapozzak tovább.
A történet pedig? Zseniálisan építkezik. Nem az a fajta krimi, amelyik az első oldalon torkon ragad, hanem szépen, módszeresen behálóz, miközben egyre több kérdést vet fel. A múlt titkai, az emberi döntések és azok következményei olyan történetté állnak össze, amelyben semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. És akkor elérkezünk a végéhez.
HÁT AZ MI VOLT?!
Leo utolsó döntésénél konkrétan azt éreztem, hogy NA, EZ AZ! EZÉRT VOLT ÉRDEMES! Nem mondom, hogy minden korábbi húzását megbocsátottam neki, de az biztos, hogy ezzel sikerült elérnie, hogy most már baromira érdekeljen, mi lesz vele a továbbiakban. Tudjátok, miből érzem, hogy ez egy baromijó sorozat lesz? Abból, hogy úgy fejeztem be az első részt, hogy alig várom a következőt, miközben a szereplők felét továbbra is szívesen elküldeném melegebb éghajlatra. 😂 Anders de la Motte nálam most nagyon betalált. Nem volt tökéletes a kezdés, nem szerettem bele a karakterekbe, mégis egy olyan krimit kaptam, aminek a végére minden kezdeti fenntartásom szertefoszlott, és úgy érzem, hogy új kedvenc krimisorozatot avattam! ❤️

Ez a könyv maga a megtévesztés amikor már azt hiszed tudsz mindent jön egy olyan csavar amitől el dobod az agyad és ez ismétlődik amíg tartanak az oldalak én imádtam ha valaki szereti a krimiket és szeret izgulni ajánlom szíves figyelmébe 😊

Érdekes nyomozós krimi, bár nem túl sok a fordulat benne, ezért a fél pont levonás. Külön öröm, hogy Malmö környékén játszódik, ahol én is jártam. Jöhet a következő rész!