Elveszett Csókok Sanremóban

"Ami most zajlik köztünk egy külön történet. Eljutottunk a végére, és ha valóban készen állsz, fejezzük be szépen. Ketten. Igazán."

Maja Olaszországba utazik, hogy eleget tegyen szeretett nagymamája utolsó kívánságának.
A cselekmény két szálon fut, ötven év különbséggel ismerhetjük meg és követhetjük végig két nő életét, akiknek az utazását váratlan megpróbáltatások tarkítják.

Mindkét cselekményszálat nagyon szerettem, de talán Hilda kicsit közelebb állt hozzám olvasás közben. A küzdelme, hogy az eszére vagy pedig a szívére hallgasson nagyon izgalmas volt és úgy gondolom, hogy mai napig sokan vannak, akik tudnak azonosulni az ő problémájával. Maja esetében a bizalmatlanság, a családon belül konfliktus és a gyász feldolgozása kapott hangsúlyos szerepet, amit én személy szerint nagyon élveztem.

A könyv egyik legikonikusabb szereplője egyértelműen Zsófi volt. A randomitás ami őt jellemzi fantasztikus volt. Nagyon jót szórakoztam rajta. Igazi fenyfoltja volt a könyvnek.

Szerettem, hogy a kötet nem a pasta, pizza, mozzarella klisékre építkezett, hanem valódi olasz életérzést sugárzott magából. Kicsit úgy éreztem, mintha én is a szereplőkkel együtt utaznék Sanremóba, hiszen annyira autentikusan voltak bemutatva a helyszínek, az ételek és a kultúra.

A könyv szívbemarkolóan szép történetet mesélt el. A gyász és az újrakezdés mellett fontos üzenete volt számomra, hogy néha a boldogság egy váratlan utazással kezdődik.

Mindent összevetve nekem eddig ez a kötet volt a kedvencem a szerző tollából, hiszen minden is megtalálható volt benne, amit szeretek. Finom romantika, megoldandó rejtély, és közben csendben tanít, kultúrát közvetít.