Elveszett Csókok Sanremóban

Maja azért utazik Olaszországba, hogy teljesítse imádott nagymamája utolsó kívánságát, de egy véletlen táskacsere miatt pillanatok alatt egy egészen őrült kaland közepén találja magát. Maffia, menekülés, titkok és nem egy, hanem rögtön két rejtélyes férfi is gondoskodik róla, hogy Maja útja egyáltalán ne úgy alakuljon, ahogy eltervezte. Mindeközben megismerjük Hilda, Maja nagymamájának 1974-es történetét is, aki anno annak idején egy társasutazással érkezett az Olasz Riviérára, és ismerkedett meg Sandróval, a sármos, és titokzatos utcazenésszel.

Nagyon szerettem Dömötör László írásmódját. Olyan könnyedén és szépen mesél, hogy egyszerűen vitt magával a történet, közben pedig szinte láttam magam előtt az olasz kisvárosokat, éreztem a tenger illatát, hallottam a zenét, és a sztori végére legszívesebben magam is elindultam volna Sanremóba.

Rengeteg apró részletet, kis nyomot és elsőre jelentéktelennek tűnő szálat kapunk, amelyekről aztán a végére kiderül, hogy nagyon is megvolt a helyük. Egyszer csak minden összeér, minden értelmet nyer, és én imádom, amikor egy könyv ennyire szépen összeáll a végére.

Közben van benne humor, romantika, családi titok, veszély, egy kis nyomozás és jó pár fordulat, mégsem válik zsúfolttá. A könnyed olasz életérzés mögött pedig ott lapul egy igazán megindító történet szerelemről, veszteségről, elszalasztott lehetőségekről és olyan érzésekről, amelyek évtizedek múltán sem tűnnek el teljesen.

Nekem az Elveszett csókok Sanremóban egy igazán különleges, rendkívül szerethető olvasmány lett. Egyszerre tudott megnevettetni és meghatni, a végén pedig meg kellett állapítsam az évem egyik legkülönlegesebb és legszebb olvasmánya van előttem.

Ha szeretitek a családi titkokkal, a romantikával és rejtélyekkel átszőtt történeteket, és az olasz életérzést, akkor mindenképp ajánlom ezt a könyvet.

"Ami most zajlik köztünk egy külön történet. Eljutottunk a végére, és ha valóban készen állsz, fejezzük be szépen. Ketten. Igazán."

Maja Olaszországba utazik, hogy eleget tegyen szeretett nagymamája utolsó kívánságának.
A cselekmény két szálon fut, ötven év különbséggel ismerhetjük meg és követhetjük végig két nő életét, akiknek az utazását váratlan megpróbáltatások tarkítják.

Mindkét cselekményszálat nagyon szerettem, de talán Hilda kicsit közelebb állt hozzám olvasás közben. A küzdelme, hogy az eszére vagy pedig a szívére hallgasson nagyon izgalmas volt és úgy gondolom, hogy mai napig sokan vannak, akik tudnak azonosulni az ő problémájával. Maja esetében a bizalmatlanság, a családon belül konfliktus és a gyász feldolgozása kapott hangsúlyos szerepet, amit én személy szerint nagyon élveztem.

A könyv egyik legikonikusabb szereplője egyértelműen Zsófi volt. A randomitás ami őt jellemzi fantasztikus volt. Nagyon jót szórakoztam rajta. Igazi fenyfoltja volt a könyvnek.

Szerettem, hogy a kötet nem a pasta, pizza, mozzarella klisékre építkezett, hanem valódi olasz életérzést sugárzott magából. Kicsit úgy éreztem, mintha én is a szereplőkkel együtt utaznék Sanremóba, hiszen annyira autentikusan voltak bemutatva a helyszínek, az ételek és a kultúra.

A könyv szívbemarkolóan szép történetet mesélt el. A gyász és az újrakezdés mellett fontos üzenete volt számomra, hogy néha a boldogság egy váratlan utazással kezdődik.

Mindent összevetve nekem eddig ez a kötet volt a kedvencem a szerző tollából, hiszen minden is megtalálható volt benne, amit szeretek. Finom romantika, megoldandó rejtély, és közben csendben tanít, kultúrát közvetít.