Elátkozott sorsok

Mi volt ez a rész? Hát teljesen tönkretett komolyan mondom. Szavak nincsennek arra amit jelenleg érzek🖤

Na, kérem szépen, ha valakinek elátkozott sorsa volt ennél a könyvnél, akkor az én voltam. :D
Pedig minden olyan szépen indult. Imádom a sorozatot, vártam ezt a részt, ráadásul sikerült úgy időzítenem, hogy az Elátkozott Sorsok lett az idei 100. elolvasott könyvem. ❤️ Gondoltam, ennél tökéletesebb jubileumi olvasmányt nem is választhattam volna. A sors azonban meglátta a terveimet, felröhögött, és azt mondta:
“Na persze, Begi.” Mert én ezt a könyvet egy ültő helyemben akartam kiolvasni. Én TÉNYLEG próbáltam. Állandóan olvasni akartam. Csakhogy minden egyes alkalommal, amikor azt gondoltam, hogy “na, MOST végre leülök és haladok”, közbejött valami. Aztán még valami. Aztán minden. ;( Így életem egyik legjobban várt könyvével olyan csigalassúsággal haladtam, hogy az már személyes sértésnek érződött. És ez azért volt különösen kegyetlen, mert EZT A KÖNYVET NEM LEHET NORMÁLISAN LETENNI. Az ötödik részre már annyira mélyen benne vagyunk a Zodiákus Akadémia világában, hogy nincs menekvés. A Vega ikrek története egyre sötétebb, a hatalmi játszmák egyre durvábbak, a kapcsolatok egyre kuszábbak, a tét pedig már rég nem az, ami az első részekben volt. Itt már minden döntésnek súlya van, minden szereplőnek van vesztenivalója, és folyamatosan ott lebeg az ember feje fölött az érzés, hogy ezek az írónők bármikor képesek tönkretenni az életemet.
És képesek.
Ó, de még mennyire. :D
Imádtam, hogy ennyi rész után sem érzem azt, hogy kifulladna a történet. Sőt! Egyre jobban szeretem ezt az egész őrült társaságot, egyre jobban érdekel minden kapcsolat, minden szövetség, minden konfliktus, és közben folyamatosan változik, hogy éppen kit ölelnék meg, kit ráznák meg, és kit hajítanék ki az Akadémia legmagasabb tornyából. De az érzelmi része…
ÚRISTEN.
Ez a könyv nem egyszerűen összetöri a szívedet.
Kitépi.
Megnézi.
Megforgatja.
Visszateszi.
Aztán amikor azt hiszed, hogy most már talán minden rendben lesz, újra kitépi, csak a biztonság kedvéért. És akkor elérsz a végére. Nem szeretnék spoilerezni, ezért erről csak annyit mondok:
MI A JÓ ISTEN VOLT EZ?!
Én erre nem adtam engedélyt.
Nem egyeztem bele.
Nem ezt beszéltük meg.
Szeretném visszakapni a lelki békémet. AZ A VÉGE MEGÖL. Konkrétan csak néztem magam elé, hogy ezt most tényleg így itt hagyjuk?! ITT?! EZZEL?! :((((
És tudjátok, mi a legrosszabb? Hogy ezek után természetesen alig várom a következő részt. Sőt, most már teljesen biztos vagyok benne, hogy amikor az egész sorozat megjelenik, fogom magam, előveszem az első részt, és újraolvasom az egészet egyben. Mert ezt a káoszt, szenvedést, szerelmet, gyűlöletet, barátságot, őrületet és komplett érzelmi kivégzőosztagot egyszerűen újra át akarom majd élni. Lehetőleg akkor úgy, hogy senki nem szól hozzám, nincs dolgom, nem csörög a telefonom, nem történik semmi, és körülbelül két hétre megszűnik létezni a külvilág. Mert ha valamit megtanultam az Elátkozott Sorsokból, az az, hogy a sorssal nem érdemes szórakozni.
Az enyém konkrétan azt sem engedte, hogy normális tempóban olvassam.
Nyilván 5 csillag, és mellé kérek egy új lelket, mert az előzőt ez a könyv kitépte belőlem.

Négy csillag, mert idegőrlő a befejezés ismét.
Fölöttébb sok volt az agyalás, kevesebb a cselekmény, nekem most ez nem volt olyan nagy szám, mint az összes előző rész, amiket egyébként imádok.
Pozitívum: az összes örökös abszolút megkedvelése, kivétel nélkül.
Kedvenc karakterek mostanra alakultak ki: Darius és Tory. 💫

Nekem Darcy és Lance “nyálas” ,túlzott szerelme már borzalmasan sok, Tory viszont szépen engedett a makacsságából, Darius pedig egy csoda, ahogy megváltozott a lányért cserébe.

A könyvek befejezésével jelenleg Én nem a csillagokat “átkozom”, hanem a két írónőt. Vérlázítóan húzzák az ember idegeit. 🫣🥹