Uno de los rasgos característicos de Edgar Allan Poe en su tratamiento del terror consiste en la mezcla de elementos terroríficos en sí mismos con otros que producen el mismo efecto por vía indirecta. En los once relatos que integran este volumen -entre los que se encuentran algunos de sus cuentos más memorables- puede advertirse todo el arco de posibilidades y modos que tuvo Poe de acercarse a la literatura de terror: espacios cerrados, amores fúnebres, mares tenebrosos, tumbas, cadáveres, sangre y esa típica opresión psicológica que procede de lo extraordinario, es decir, de lo que está más allá de los sentidos, de toda naturaleza, de cualquier lógica.
Régisége miatt nem voltak nagyok az elvárásaim és mégis egy zseniális kötethez volt szerencsém. Mind az 5 történetet imádtam, de ha kedvencet kéne választani akkor A Morgue utcai kettős gyilkosságra esne a választásom, mivel jobban szeretem a hosszabb részletesebb történeteket és hatalmas élmény volt Dupin minden gondolatát olvasni. Nagyon tetszett az író stílusa, hatalmas élmény volt olvasni minden szavát, a későbbiekben mindenképp szeretném a többi művét is elolvasni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Remek írás mind, ami ebben a kötetben olvasható (bár azok, amikben Dupin is szerepel kissé vontatottak a logikai és tudományos fejtegetések miatt, mondhatni szárazak.) A kevés csillagot csak a válogatás miatt adom. Arra számítottam, hogy a könyvben szereplő művek egytől egyig Poe egyedi, hátborzongató, sötét stílusában íródtak, azonban A Morgue utcai kettős gyilkosság és Az ellopott levél nagyon elütnek a többitől, mivel nem horrorok. (Előbbi is annak érződött, de inkább thriller, annak sem túl mozgalmas.) Nem hiszem, hogy az író műveiből nem tudtak egymással jobban harmonizáló öt (a korábbi kiadás esetében kilenc) novellát összeválogatni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat