Éjjeli Lakmározó

Kevésbé hátborzongató, ellenben sokkalta szórakoztatóbb volt, mint az első rész. Az első kötethez képest itt kifejezetten hiányoltam a korábbi kötetben tapasztalható nyomasztó atmoszférát, viszont aminek nagyon örültem, hogy a második rész tudott újat mutatni, nem éreztem azt, hogy a szerző az önismétlés hibájába esve, ugyanazt a történetet próbálja elmesélni vadiúj helyszínen.

Az elhagyatott, téli vadászlakhoz párosuló babonás falucska szerintem nyerő helyszínválasztás volt, nagyon izgalmas közeget teremtett. Az új szereplők érdekesre sikeredtek.

Alex és az özvegy kapcsolata szerfelett szórakoztató volt. Imádtam minden interakciót ami közöttük zajlott, hiszen a két karakter nem is különbözhetett volna jobban egymástól és emiatt kicsit olyan két világ találkozása voltak. A hit és a túl racionálisan gondolkodó elme csatáját láthattuk.

A történetben hangsúlyos szerepet kaptak a helyi hiedelmek, a félelem a természetfeletti lényektől, amely nem érhet fel józan emberi észhez. Az ezekhez kapcsolódó szakaszokat nagyon élveztem és szerettem, néha azt kívántam, bárcsak több szerepet kapott volna a könyvben.

Remélem nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy amíg az előző kötetben a furcsa nyulak, addig ebben a molylepkék kaptak egy izgalmas szimbolikus szerepet.

Számomra nagyon szívet melengető érzés volt, hogy a kötetben többször is emlegetve volt Magyarország. Ráadásul pozitív értelemben!

Véleményem szerint ez a könyv egy tökéletes hétvégi olvasmány. Pont annyira hosszú amennyire kell, a cselekmény pörgős és izgalmas. Számomra a sorozat első részét nem tudta felülmúlni, de úgyis egy nagyon jó élménnyel zárult. Már türelmetlenül várom a sorozat lezáró kötetének (mielöbbi) megjelenését.